Goda Gertrud: Holló Barnabás (1865-1917) szobrászművész - Officina Musei 23. (Miskolc, 2016)

A levéltári adatok egyházművészeti munkáira is tesznek utalást. Szent István- és Szent László-szobrokat (1916) készített a piaristák temploma számára, amelyeket később barátja, Istók János fejezett be. A privát devóció számára alkalmas kisebb méretű alkotások (Fájdalmas Szűz Mária, Szent Margit, Szent Cecília, Szent Erzsébet és Szent Teréz) létezésére is utalást tesz a hagyatéki kiállítás katalógusa. A családi és magánájtatosság részének tekinthető egy töviskoszorúval koronázott Krisztusfej márvány domborműve, illetve egy bronz Feszület (1911), ami a család tulajdona. Halvány nyomok utalnak arra, hogy egykor Derenk község templomában voltak szobrai, és Szirmabesenyőn is lehetnek egyházmú'vészeti alkotásai.

A családi élet melegsége hatja át Betlehemét. A budapesti Szent István bazilika számára készítette azt 1910-ben. A sok csalódást megélt művész az örömteli, reményteljes témát meseszerűen adja elő a sok, apró, festett figurával. Karácsonyonként most is ez idézi meg a főtemplomban a szent történetet. Talán nem tévedünk, ha kapcsolatba hozzuk annak megalkotását ifjú feleségével, Zaphir Ilonával és kisfia, Barnabás (1908-1980) születésével. Megmintázza még az Anyai szeretetet (1908), a Testvéreket (1909), és 1913-ban Fiam címmel az ötéves kisfiát. A világgal meghasonlott művész már csak szűk családja körében érezte magát biztonságban, maradék művészi erejével az ő arcvonásaikat örökítette meg. Fiatalon, 1917. november 2-án aztán végleg befejezte küzdelmes, de igen sok szép, maradandó eredményt hozó életét.

Holló Barnabás életét és munkásságát nyomon követve bármennyire is a teljességre törekedtünk, sok nyitott kérdés maradt. De azzal, hogy rávilágítottunk legjelesebb köztéri alkotásaira és magyarázattal próbáltunk szolgálni, honnan ered történelmi és népéleti kisplasztikáinak máig tartó népszerűsége, talán sikerült közelebb hozni magát az alkotó művészt is.

41