Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)
Nyomatatás, kézirat, népi írásbeliség - Kéziratos vőfélykönyvek - Pántzél János énekeskönyve (Kecskemét, 1839)
tőén 1839-ben Kecskeméten került lejegyzésre, a 19. századi kéziratos források sorában a korai vőfélykönyvek közé tartozik. A 47 levélből álló, 21 cm méretű, nehézkes írású énekeskönyv szerzője Stoll Béla szerint „egyszerűbb ember lehetett.”316 A kézirat három részből áll. A 2—41. oldalon olvashatók a lakodalmi köszöntők és vőfélyversek. A 41-43. oldalakon Mulató áriák, a végén a 43-47. oldalakon későbbi kezek által beírt vegyes énekek találhatók. Publikálása részben megtörtént, legjobb szövegei az RMKT XVIII/8. kötetében megjelentek. Az első, vőfélyverses rész kézírása egységes, egy szerzőtől származik, több részletben került lejegyzésre, szerkezete két részre osztható. Jellegzetessége — és ez nem minden vőfélykönyvben van így —, hogy az egyes szövegeknek nemcsak címet, de sorszámot is ad. Ez annyit jelent, hogy Pántzél János tudatosan és szándékosan rakta ilyen sorrendbe a szövegeket, és ő maga is összetartozó versfüzérként, a lakodalom menetéhez illeszkedő forgatókönyvként tekintett a kéziratra. A sorszámozás kétszer indul elölről: 1—31-ig tart az első rész (az egyes szokásmozzanatokhoz kapcsolódó vőfélyrigmusok, mulatóversek, tálalóversek), majd 1—23-ig következik a második rész (pohárköszöntők és tálalóversek). Valószínű, hogy ez a két rész a szerző fejében és szándékaiban is két külön egységet alkotott, és ennek megfelelően feltehető, hogy ebben a két menetben írta le a verseket. A második részben található szövegek valószínűleg nem ebben a sorrendben hangzottak el a lakodalmakban, struktúrája inkább tematikusnak tekinthető. A szerző biztosan ismerte és használta a Mátyus Péter-féle Vőfények kötelessége (A—B—C típusú ponyva) és az anonim Ujdonnan új vőfény kötelesség (D típusú ponyva) szövegeit. Egy az egyben történő másolásról az ő esetében mégsem beszélhetünk, mert egyetlen belső egység sem azonos ezeknek a ponyváknak a tartalmával, szövegsorrendjével. Sokkal inkább a szabad felhasználás, a folklór jellegű változatképzés és egyéni ízlés szerinti szövegkezelés jellemzi Pántzél János alkotói gyakorlatát. Érdekes szövegegység a kéziraton belül a 18—25. sorszámon leírt tálalóvers-füzér. Ezen belül van hat vers, a kézirat többi részében pedig még három, amelyek a néhány évtizeddel, legalább harminc—negyven évvel későbbi, Tatár Péter—Vetró Lőrinc-féle Alföldi vöfénykönyvben jelennek meg először nyomtatásban.317 Ez az időrendiség ellentétes a szokásos, nyomtatásból kéziratba történő másolás menetével. Nem kizárható, hogy lappang egy olyan közös forrás, ismeretlen vőfélyverses ponyva vagy kalendárium, amelyből az 1830-as években a kézirat, majd az 1870-es években a Bucsánszky kiadó egyaránt merített. Valószínűbb azonban az, hogy az Alföldi vőfénykönyv- amely a korábbi ponyvákból is vett át anyagot, de 40 oldalnyi terjedelemben addig nem 316 STOLL B. 2002. 396-397. 317 Első ismert kiadása: Budapest, 1875. OSZK Pny. 862. 94
