Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)
Nyomatatás, kézirat, népi írásbeliség - Kéziratos vőfélykönyvek
Kéziratos vőfélykönyvek306 A népi kéziratos könyv fogalmának meghatározásakor Ujváry Zoltán megállapította, hogy „a művelt egyének és a nép kéziratos könyvei között éles határvonalat kell húznunk. Mindkettőnél más a tartalmi elem, mások létrejöttük indítóokai, és más a szerepük egy bizonyos közösség életében. Ezt a szétválasztást az időbeliség is szükségessé teszi. Az említett, az irodalomtörténet által is számontartott könyvek főleg a XVI—XVIII. századból datálódnak, míg a népi kéziratos könyvek elsősorban a XIX. századtól kezdődően napjainkig is nagy számban keletkeznek.”307 Ezzel megkülönböztette a témánk központi forrásanyagát alkotó kéziratokat a kéziratos énekeskönyvek kategóriájától. A népi kéziratos könyveket egy tematikai rendszer alapján a következőképpen csoportosította: I. Kéziratos könyvek 1) Dalgyűjtemények, daloskönyvek (szerelmes versek és hazafias nóták) 2) Hazafias költemények, háborús versek 3) Egyházi vonatkozású (templomi, temetési) énekek 4) Lakodalmi és vőfélyversek 5) Apróbb alkalmi köszöntők és emlékversek II. Parasztköltők, népi versírók saját verseit tartalmazó kéziratos gyűjtemények A részletes bemutatás során a vőfélykönyveket a népi kéziratos könyvek egyéb típusaitól markánsan megkülönböztette. „A kéziratos lakodalmi verseskönyvek a kéziratos könyvek sorában nem azt a funkciót töltik be, mint más verses-, nótásfüzetek. A kéziratos vőfélyversek — a szó tágabb értelmében — nem érdeklődést kiváltó mindennapi olvasmányok, nincs állandó olvasójuk — mint pl. a daloskönyveknek. A kéziratos könyvek leglényegesebb tulajdonsága: a közösség érdeklődése - a lakodalomtól függetlenül - velük kapcsolatban hiányzik.”308 Megállapításaival annyiban egyetérthetünk, hogy a vőfélyvers speciálisan egyéni műfaja miatt a kéziratos vőfélykönyv jellemzően egyéni használatú. Ugyanakkor le kell szögeznünk — és ez az alábbi példákból is világosan kitűnik majd —, hogy a vőfélykönyvek egy része vegyes gyűjtemény, amelyben megtalálhatók a közösségi műfajok (népdalok, lakodalmi énekek, egyházi énekek) éppúgy, mint a parasztköltők saját szerzésű versei vagy az „apróbb műfajok” (emlékversek, köszöntők) egyaránt. Azt is előre kell bocsátanunk, hogy a kéziratos vőfélykönyvek személyes bejegyzéseiből kitűnnek a kézről-kézre adott és apáról fiúra hagyományozott, családi-rokonsági használatú többgenerációs kéziratok jellegzetességei is. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül 306 A fejezet egy változata önálló tanulmányként is megjelent: TÓTH A. 2013a. 156-188. 307 UJVÁRY Z. 1960. 111. 308 UJVÁRY Z. 1960. 123. 91
