Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)
Nyomatatás, kézirat, népi írásbeliség - Ponyvanyomtatványok - Országos terjesztésú füzetek
és azokhoz képest sok új szöveget is tartalmaz. Szerzőjéről semmilyen információnk nincsen, a füzet későbbi, más kiadók által átvett változataiban sem találunk sehol erre vonatkozó utalásokat. Első kiadója, Bagó Márton a budai Landerer-nyomda örököse és folytatója volt, kiadói és nyomdászi tevékenységét 1833—1873 között végezte, 1847-ig Gyurián Józseffel közösen, később annak kiválása után önállóan. Műhelyének gyakori látogatója volt egy időben Petőfi Sándor is, aki a Regélő Pesti Divatlap segédszerkesztőjeként korrektúrákat vitt oda heti rendszerességgel. Bagó Márton halála után fia folytatta a mesterséget egészen 1922-ig. Akkor már ez a nyomda Budapest legrégebben működő, kétszáz éves officinája volt.266 Az E típus változatlan szöveggel, de különböző címlapokkal országszerte elterjedt: talán ez volt az a ponyvafüzet, amelyet a vidéki nyomdák a század második felében leginkább kedveltek és leggyakrabban kiadtak. 1860 körül Aradon Réthy Lipót, Debrecenben Okolicsányi és Társa - Telegdi K. Lajos, Szegeden Burger Zsigmond nyomdája árasztotta el újabb és újabb kiadásokkal a vásárokat és búcsúkat. A fővárosban 1881-ben Bagó Márton fia újranyomta, és egészen a század végéig szerepeltette kiadványaik között.267 Az E típusú ponyvafüzetek valamennyi kiadásának állandó függeléke volt a Tardosi gondolkodása fiának házasságáról című, hat részből álló elbeszélő költemény. A hosszú vers 107 darab négysoros strófából áll, és a házasság ajánlásától a lánykérésen át a vendégek érkezéséig beszéli el tréfásan egy házasságkötés viszontagságos históriáját. Tartalmaz részeket az A—B típusok vőfélyverseiből (Vőfélyek vitája a házasságról), vannak benne önállóan is értelmes, kontaminálódott egységek (pl. németcsúfoló); bizonyos részei pedig folklorizálódott formában kimutathatók a kéziratos szöveganyagban. F típus Az eddigiekhez képest teljesen új szöveget hoz, és az A—E típusokhoz csupán címlapgrafikájában kapcsolódik a Tatár Péter-féle, F típusú Vöfények kötelességei.268 Ennek szerzői jogait valószínűleg a többinél szigorúbban védték, mert ezen a címen és Tatár Péter neve alatt csak egyetlen kiadónál, az ötletgazda Bucsánszky Alajosnál jelent meg. Bucsánszky nyomdája az egyik legnagyobb (bizonyos időszakokban pedig a legnagyobb) ponyvakiadó vállalkozás volt, különösen 1867 után, amikor megvásárolta a nagy múltú és szakmai rangot jelentő Trattner—Károlyi vállalatot. Saját házi szerzőket alkalmazott, akik közül legismertebb volt a Tatár Péter álnéven publikáló Medve Imre (Nagyvárad, 1818. - Budapest, 1878.). Teljes családi nevén Dálnoki és Mezőmadarasi Medve Imre eredetileg ügyvéd volt, de 1845-ben a Vahot Imre Magyar föld és népei című könyvkiadói vállalkozásának rajzolójaként tűnt fel. Ezután festészettel és írással foglalkozott, talán legismer266 POGÁNY P. 1978. 295. 267 OSZK Pny. 600, Pny. 6268, Pny. 3412, Pny. 1191. 268 Vöfények kötelességei... Pest, Bucsánszky, 1863. OSZK Pny. 234. 78
