Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)
Szokáskeret (A lakodalom forgatókönyve és tisztségviselői a 19. században) - Forgatókönyv
településén a kisnemesi származású református középparasztok (gazdák, gazdagok) és a földnélküli katolikus cselédek házasságkötési szokásai jelentősen különböztek. A gazdák megengedhették maguknak, hogy két háznál rendezzék a lakodalmat, többszöri kikéréssel, látványos ágyvitellel, kétnapos formában, hörész-szel. A szegény famíliák örültek, ha a két család össze tudta adni az egy háznál tartott vacsora költségeit, ezért csak egyszeri (esküvő előtti) kikéréssel és búcsúztatással, egynapos formában lakodalmaztak. Az ágyvitelt elvégezték már előző este, sötétben, lehetőleg a nyilvánosság kerülésével. A változások a szokás menetében két irányban történtek. Amint a szegényebb családok némelyikének lehetősége nyílott rá, azonnal felvállalták a két háznál tartandó lagzit, még ha kölcsön is kellett rá kérniük. Ez együtt járt a bővebb forgatókönyv (kétszeri kikérés és búcsúztatás) alkalmazásával. Ugyanakkor a gazdák esetében megfigyelhető, hogy a menyasszonyos háznál maradó fele násznép egyre inkább nehezményezte, hogy a vacsora közbeni és az éjfél körüli-hajnali szokásokból kimaradtak. Ekkor történt a látványos csáti verbunktánc (legénységtoborzó tréfás verbunk), a maskarások érkezése és a halottas játék, aztán a koszorú levétele és a pártástánc, a fiatalok búcsúzása a lakodalmas háztól, majd a lovas betyárok színlelt menyasszonyrablása, és végül hajnalban a gyertyástánc. Ezért különböző átmeneti formák alkalmazása után végül a református gazdák lakodalma is az egynapos, egy helyszínen tartott modell felé tolódott.165 A mezőcsáti példa tanulsága, hogy egy időben, ugyanazon a településen két különböző forgatókönyv-típus is élhet egymás mellett. Ahogyan a lakodalom hossza, ugyanúgy a helyszínek száma sem elsősorban táji vagy etnikai kérdés, és nem is egy történeti folyamat két végpontja, hanem társadalmi hovatartozás és ezáltal anyagi lehetőségek függvénye. Ahogyan a lakodalom hosszával kapcsolatban központi jelentősége volt a fektetés-elhálás körüli szokáselemek változásának, ugyanúgy a helyszínek száma kapcsán a kikérés-búcsúztatás és az ágyvitel szokáselemeit kell megemlítenünk. Az egy háznál rendezett lakodalomban ugyanis csak egyszeri kikérés, és az esküvő előtt megtörténő egyszeri búcsúztatás volt szokásban, és az ágyvitel gyakran elmaradt, vagy az előző-következő napok egyikére helyeződött át. A racionális gazdasági megfontolások mellett az is szerepet kapott ebben a változásban, hogy a 19. század folyamán előtérbe került a közeli személyes ismeretség alapján kötött szerelmi házasság. Korábban - különösen a lokális exogámiát preferáló vidékeken — a kikérés, a kelengye kihordása, szekérre rakása nem csupán jelképes rítus, hanem valódi alkuval és reális kockázatokkal járó vállalkozás volt. A későbbiekben ez sokat finomodott, és a jól előkészített, többszöri személyes oda-vissza látogatásokon már alaposan átbeszélt kelengyekiadás- és szállítás sokat veszített korábbi jelentőségéből.166 165 Táboros Sándor: A mezőcsáti lakodalom (1860-1900). HÓM NA 2325. 166 GYÖRGYI E. 1990. 46. 53 I
