Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)
Jegyzetek
Aki e versekér’én nékem nem fizet, Amott az erdőben láttam egy nagy őzet, Attól imétt-amott otthagyatott rezet, Szedje fel, egye meg, mint a lépes mézet! Lőcsei énekeskönyv, 1768. RMKT XVIII/4. 2000. (123.) Közlése az 538. oldalon. Aki ez versemért nékem meg nem fizet, Minap a mezőben láttam egy nagy őzet, Attúl elhányotott sok szép sárga rezet, Szedje föl, egye meg, mint a lépesmézet! Herscbman István énekeskönyv, 1773—1790. RMKT XVIII/4. 2000. (115.) További kéziratos változatok az 523—528. oldalakon. 180. Taktabáji vőfélykönyv. Taktabáj, 1899-1905. HÓM NA 7518. 143—145. Az első strófa kéziratos forrásai: RMKT XVIII/4. 2000. (123.) Első versszakának közvetlen páhuzama van a Pacséri vőfélykönyvben. Tartalmilag hasonló, részben szövegszinten is azonos változat, melynek érdekessége, hogy a szóbeli variálódás jeleit mutatja. Közös ponyvái forrást egyelőre nem sikerült találni. 1. Ismertem apádat, szőrös bocskorban járt, Láttam, kecskeszarból kente meg a’ fogát, Még olyan kényesen hordozod most magad, Lásd, most is taknyos vagy, törüld meg az orrod. Pacséri vőfélykönyv, 19. század második fele. ITT JÖN A PAROLÁCIÓ, ISMÉT MÁS. Ks.: Ismertem apádat, szőrös bocskorban járt... (BORÚS R. 1998.) A 7. versszak párhuzama a 182. szövegcsalád kezdő strófája, mely a Pacséri vőfélykönyvben is megtalálható. A variáns érdekessége, hogy mindkettőt ugyanaz a szerző írta, tehát a csúfoló és a hazugságvers között igen kis módosításokkal megoldotta a közvetlen átjárást. 181. Taktabáji vőfélykönyv. Taktabáj, 1899—1905. HÓM NA 7518. 92—93. A kéziratban is párbeszédes formában, egységes szövegként került lejegyzésre. Taktakenyízs = Taktakenéz, szomszédos falu. 514
