Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)
Szokáskeret (A lakodalom forgatókönyve és tisztségviselői a 19. században) - Alkalom és rítus
zésre és az összehasonlításra leginkább alkalmas összetevőit.”132 A szokásesemények. az ő értelmezésében olyan cselekmények, amelyek „bár több részből tevődhetnek össze, egyértelműen elkülönülnek más cselekményektől, még akkor is, ha egy magasabb szinten ezek a szokásesemények egységes rendszerré, folyamattá szerveződnek.”133 Egy találó elméleti párhuzammal élve a szokásesemény éppen olyan része a rituális cselekvéssornak (szokásrendszernek), mint a mondat a nyelvi szövegnek. Ennek a szemiotikái jellegű megközelítésnek a jegyében elemezte Bakó Ferenc a palócföldi lakodalmat, de fogalomhasználatában nem volt ennyire szigorú és következetes. A nagyobb rendszert alkotó kisebb egységek kérdéséről könyvének bevezetőjében írt, ahol egymással azonos értékű szinonimaként használt több kifejezést. „A lakodalom nem egyetlen szokás, népszokás, hanem cselekmények sora, azonos célú együttese, amelyet a tárgyi és a szellemi világ számos ünnepi megnyilvánulása kísér. [...] A lakodalom nem egyetlen népszokás, hanem a szokások rendszere, amelyben számos elem, szokásrész folyamatosan követi egymást.”134 A lakodalmat szokáskörnek, szokásciklusnzk, szokásrendnek nevezi, a nagyobb rendszert felépítő kisebb egységeket pedig a lakodalom összetevői, a lakodalom elemei, szokáscselekmény, szokásrész elnevezéssel illeti. Az alábbiakban én sem ragaszkodom egyik vagy másik kifejezés következetes és kizárólagos használatához. A lakodalmi szokáskör forgatókönyvének szakaszolására vonatkozóan igen tanulságos és jól használható megközelítés Van Gennep átmeneti rítuselméletének adaptációja. Niedermüller Péter az erről szóló tanulmányában135 a Magyarság Néprajza IV. kötetének lakodalom-leírását vette alapul, és osztotta be 21 szokáseseményre a lakodalom menetét. A gyülekezéssel kezdődő és a másnapi kérész-szel végződő rituális cselekvéssort az új családot létrehozó házasulandók szempontjából három szakaszba sorolta, Van Gennep elméletének megfelelően. Az elválasztó (preliminális) rítusok körébe a menyasszony kikérésének, illetve a vőlegény és a menyasszony búcsúztatásának különböző formái tartoznak. Az eltávolító (liminális) rítusok a különböző helyszínek közötti lakodalmi menetek, az ünnepélyes vonulások, a menet akadályozása, a menyasszony és a kelengye átvitele köré rendeződnek. A beépítő (posztliminális) rítusok a vacsora és az azt követő időszak: a fektetés, a kontyolás, a menyasszony tánc, a hérész szokáseseményeit foglalják magukba.136 Az átmeneti rítusok elméletének következetes alkalmazásával írta meg Balázs Lajos a csíkszentdomokosi lakodalom monográfiáját, aki az előzőnél tágabb kontextusban, és ezért más beosztásban közli az egyes szakaszokhoz kapcsolódó szokásesemé132 NIEDERMÜLLER P. 1983. 411, illetve 1981. 177-200. 133 NIEDERMÜLLER P. 1983.411. 134 BAKÓ F. 1987. 5-6. 135 NIEDERMÜLLER P. 1983. 409-417. Az átmeneti rítusok elmélete magyar nyelven GENNEP, A. 2007. 136 Az átmeneti rítusok összefoglaló táblázata: NIEDERMÜLLER R 1983. 412—413. 42
