Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)

Bevezető - Kutatástörténet

körében szokásos lakodalmi szövegeket külön kötetben publikálta a román kutatás. Ezekről Keszeg Vilmos tanulmányából van tudomásunk, aki az archaikus elemeket összehasonlítja a hasonló magyar szövegekkel.116 A 19. században a német és a szlovák ponyvafüzetek mellett román nyelvű vőfélyverses nyomtatványok is megjelentek, elsősorban erdélyi kiadóknál.117

A szomszéd népekkel kapcsolatos néhány adat említése is elegendő volt ahhoz, hogy két fontos tanulságra fény derüljön. Az egyik a témánkkal kapcsolatos interetnikus kutatások szükségessége, melynek egyik fő vezérfonala egyértelműen a magyar hatások feltérképezése és elemzése, másik pedig a szomszéd népek egymás közötti kapcsolatainak hasonló értelmezése. A másik tanulság a szokásokban fennmaradt archaizmusok kérdése, amelyek magyarázatához elengedhetetlenül fontos a nemzetiségi és szomszéd népi anyag ismerete. Jelen pillanatban úgy tűnik, hogy a rigmusmondás, a szertartásos verselés és maga a vőfélyvers mint műfaj - az általunk megismert 18—19. századi formában — magyar sajátosság, amely erős szálakkal kötődik Közép-Kelet-Európa népeinek hasonló hagyományához. Szomszédaink közül legjobban a szlovákok lakodalmi verselése hasonlít a miénkhez.

116 KESZEG V. 1991. 49.

117 Viciu, Benedict: Coläcäritul. Obiceiurlie téranilor romäni la nuntä. Sibiiu, 1885. OSZK PNy. 5789.

38