Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)
Példatár - Tálalóversek, mulatóversek, köszöntők - Tálalóversek (97-145.)
2. De azt vitézi karom nékik nem engedte, Hanem ide elébetek helyeztette. Azért hát kanálra mindenek, A kásából enni ne szégyelljenek! 125. I. 1. Itt van már a tyúk is, bóbitás fejével, A szakácsasszonyunk csinált fűszerével. Nem mondják már ennek, tyutya bóbás, tyutya, Ejnye, hogy be nem jössz, egyen meg a kutya! 2. Nem tojik már többet sem ötöt, sem hatot, Le kell hát előtte venni a kalapot. Egyen hát minden, ki levette kalapját, Nekem is juttasson ki szárnyát, ki combját! 126. A sült tyúkhoz 1. A tyúkhús is íme jelen vagyon, Híres volt a jáger, aki lűtte agyon. Fajra tyúk az egyik, a másik haris rigó, Kóstoltam odaki, elhiggyék, igen jó! 2. Tegnap a mezőre kimentem, Ezen vadállatokat jágertül megvettem, íme, jelen vágynak a nevek, Jól rá vigyázzanak, majd előszámlálom! 3. Egyik, amely nagyobb, hívják Pulykadesnek, A másikat pedig Kakudesnek. Alsó-Indiábul való vadak ezek, Nem egy-két krajcár árú húsok ezek! 4. Itt a kalavander a vízigógával, Ezek is felérnek az hízott rigóval, Szöbb neveket mondjon valaki ezeknél, Nem hiszem, hogy tudnád tanult bölcseknél! 375
