Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)

Példatár - Tálalóversek, mulatóversek, köszöntők - Tálalóversek (97-145.)

119.

Más kásaköszöntő

1. Azt mondja a magyar, nem étel a kása,

Csak tótoknak való ily Isten áldása.

2. Pedig ha megfőzik a tehén tejébe,

Cukrot, apró borsot tesznek tetejébe,

Annak bizony becsét senki sem veheti,

Szép szájával minden jó ízűn eheti!

3. De hiszen némelyek már alig is várják,

Nézek, hogy kapkodják, szájokat mint nyalják. Pedig csak kivallom, hogy ennek bizony más Az íze, nem egyéb, hanem csak hogy kozmás!

120.

Tejbekása bevitelkor

Éltesse az Isten sokáig a tótot,

Magyarnak ne kelljen cipelni a drótot!

Kása a tótnak kedvenc eledele,

Remélem, meg lesznek elégedve vele!

121.

Kása feladás

1. Több ételek között itt ballag a kása,

Magyar nemzetünknek ez régi szokása.

Jól meg van cukrozva, bár akárki lássa,

Laci konyháján sem találtatik mása. 2

2. De mivelhogy a kása meleg szokott lenni,

A villa hegyére szemenként kell szedni.

Elsőben megfúni, aztán megenni,

Lehet, de az árát duplán le kell tenni!

373