Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)

Példatár - Tálalóversek, mulatóversek, köszöntők - Tálalóversek (97-145.)

3. Káposztát hoztam, énnékem úgy tetszik, Mellyel sok éhgyomor, tudom, hogy megtelik. Ez a magyaroknak híres eledele,

Melyet ha valaki jó ízűn meg eve.

4. Termette ezt régen a Kótai puszta,

Ahol ősapáink egymást felpofozta,

Ahol nagyapáink egymás haját húzta.

5. Itt van a káposzta, érdemes vendégek,

Az asztalra teszem, elfogyasztás végett!

Tűznél volt, de azért nem forró, nem éget, Kívánok utána erőt, egészséget!

6. Kigyelmeteket is megtisztelem vele, Szakácsasszonyunk húst is rakott bele. Szeretném, ha annak enyém lenne fele!

7. De mégis nem dicsérem, dicsérje meg magát, Mert belevágattam tíz oldal szalonnát. Tizenkét disznónak elejét, hátulját,

Keresse meg benne ki fiiét, ki farkát!

109.

Káposzta bevitelekor

1. Itt a jó káposzta a friss disznóhússal,

Jól megeszkábálva, mint a szekér gúzzsal. Egyenek csak ebből uraim, gusztussal, Legyenek mindvégig jó epetitussal! 2

2. Ez a magyaroknak híres eledele,

Melyet, ha valaki jóízűn nyel le,

Nem lesz az napának semmi veszedelme,

Sőt, inkább távozik minden ő félelme.

367