Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)
Példatár - Tálalóversek, mulatóversek, köszöntők - Vacsoraköszöntő mulatóversek (86-92.)
Mikor az asztal meg van terítve 87. 1. Látom, az asztalok el vágynak készülve, Hímes abroszokkal bé vágynak terítve, Melyet is a gazdánknak szép vendégjei, Ruzsaszínű szép szüzek, asszonyi seregek. 2. Ez a mi gazdánknak örömet okozott, Finom ételekről azérr gondolkodott, Hozzám tehát azért folyamodott, Hogy az asztalra tegyek én választott. 3. Óh, jó uraimék, fogják csak szívesen, Majd asztalra teszem módosán, helyesen, Nem különben amint Párizsbul érkeztem, Tengeren eveztem, de messziről érkeztem! 4. Onnét nem láttam, de mégis találtam, Azért majd jó ízű étket hozok! 88. II. Vacsora felköszönő 1. Uraim, az asztal meg vagyon terítve, Kés, tányér, villával, kanállal készítve. Kivel a konyhába zaklat a szakácsné, Hogyha soká várunk, mind elpuhul a lé. 2. Legényeimnek is viszket már a talpa, Hogy az ételt, italt gyorsan behozhassa, Aztán a nyoszolyólányt megforgathassa, Itt állnak körültem e szép szolgálatba. 3 3. Itt van hát az első tál étel, behoztam, És hogy el ne ejtsem, mindég imádkoztam. A szakács oly jól megfűszerszámoztatta, Bors- sáfránnyal, és meg is sózatta! 351
