Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)
Példatár - Vőfélyrigmusok - Menyasszonyfektetés, pártalevétel (73-85.)
7. Te ragyogó napnak szép fényes sugára, Csak most kezdett sütni itt ez hajnalára, íme, már jó reggel siet éjszakára, Szerencsés131 132 lett feje, hogy ettől megvála. 8. Annak a szép szűznek az vala rózsája, Fejéről vétetett ékes koronája. Mint háza'51 kertjének kinyílt violája, Szép leányságában ez vala rózsája. 9. Ha nézett ön most már ezen koronára, A nrzp133 sem ragyogott, mint máskor sugára, Azért is nem szánta bocsátani útjára, Szóljon virtusáról múzsák bölcs pennája! 10. Híremtől megrettent ennek vára tája, Megcsonkult általam fala és bástyája. Meg sem tért fegyverrel más hozzája, Hanem praktikával én mentem reája! 11. Ily sok nevek voltak magyar vitézekben, Üres helye maradt kedves személyeknek. Ólombul lehetett éle fegyveremnek, Bojtorjánbul fűznek koszorút nékiek. 12. Látom már, a király addig ül székiben, Míg buzgó szeretet jár népe szívében. De ha lankad a kard hívei kezében, Kerül koronája más király fejében! 13. Akárki légy, azért úgy vigyázz magadra, Jó készülettel menj hűséges utadra! Esz, tanács, pénz, fegyver, szív, nép kell a hadra, Herkules sem indul puszta kézzel vadra! 131 szentsés [értelem, szótagszám] 132 hara [értelem] 133 nép [értelem] 336
