Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)

Példatár - Vőfélyrigmusok - Búcsúztatók (49-54.)

3. Nem tudom, mi leli hirtelen83 szívemet, Micsoda gond járja, rongálja lelkemet? Ellankadt mindenem, nem érzem testemet, Könnyek záporai elfogják szememet.

4. Mióta az Isten e világra hozott,

Erős, bölcs karjain mindeddig hordozott, Most is mely szerencse, éltemre vigyázott, Mert egy házastárssal megajándékozott.

5. Istenem, tenéked mondok hálaadást,

Bocsáss egeidből mindkettőnkre áldást, Hogy néked tehessünk szívbéli fogadást, Boldogul érhessük a végső számadást.

6. Már tovább veletek éppen nem lehetek,

De hogy ne búcsúzzak, arra sem mehetek. Azért míg búcsúzom, rám figyelmezzetek, Hogy éntőlem válást mindnyájan vegyetek.

7. Kesereg a szívem, de igen szomorít,

Hogy búcsúzzak immár, engemet kényszerít. E mostani dolog nagy bánatba merít, Háborgós tengernek zavarjába borít.

8. Nem tudom, mit tegyek ezen ínségembe, Örüljek, avagy sírjak mostani ügyembe? Ezennel elfogyok, mint érzem, testemben, Elfogyok, mint egy holt, testembe-lelkembe. 9 * * *

9. .......de84 már itt nagy vasak szorítják,

H

ogy kedves atyámat elsőben szólítják.

Élesztő módjára által is hasítják,

Búcsúzó szavaim el nem bocsáthatják.

83 sérült, hiányos lap [értelem]

84 sérült, hiányos lap

302