Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)

Szövegelemzés - A közköltészettöl örökölt stílus és poézis - Változatképződés, terjedés

A saját versek szerzésében és a ponyvaszövegek erős variálásában szintén élen járó taktabáji Ozsváth Bertalannak is van egy vissza-visszatérő vándorstrófája. Ezt a lakodalmi életfa típusú ajándék sütemény, a forgácsfánkból készült csörögefa felköszöntésére írott verseiben találjuk meg, érdekes módon már eleve variált formában.756 757 758 759

5. Galagonyafáról kecske ilyet nem rág,

Kondások baltája ily fiatalt nem vág.

Nem minden erdőben terem ilyen faág,

Ahol ilyen terem, ritka az az ország!’’’1

Végezetül két olyan záróstrófát mutatok be, amelyek ponyvái eredetűek, a Legújabb vőfények kötelességéből származnak, és a kéziratos gyűjteményekben többször is előfordulnak. Jellemzően a nyoszolyóasszony ajándékát bejelentő tálalóversekhez kapcsolódnak, de általános, jó egészséget kívánó tartalmuk miatt más tálalóversek végéhez is gyakran illeszkednek.

3. Ki ebbül részt vészen, légyen egészsége,

Távozzon el tőle minden betegsége!

Életében legyen csendes békessége,

Az én beszédemnek immár vagyon véged58

***

3. Egészség utána, ki ebből részt vészén,

Mindaddig, míg teste porrá, földdé leszen!

Áldjon titeket, aki mindent tészen,

Amivel kezdettem, ím itt vagyon készenP9

756 Taktabáji vőfélykönyv. Taktabáj, 1899-1905. [139.]

757 Taktabáji vőfélykönyv. Taktabáj, 1899-1905. [140.]

758 Lengyel Károly vőfélykönyve. Kisgyőr, 1880-1881. [136.]

759 SárándiJózsef vőfélykönyve. Ujcsanálos, 1894. [135.]

240