Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)

Szövegelemzés - A közköltészet továbbélésének formái - szövegek, motívumok, toposzok - Hazugságversek, lakodalmi mulattatók

natának rigmusaiban a vitézi tetteivel hencegő kapitány alakjával, és a koszorút harcban nyert prédaként bemutató nagyotmondásokkal találkozunk.

A lakodalmi szöveganyagban továbbélő hazugságversek egyik legjellemzőbb formája a hencegő katona, dicsekvő obsitos képtelen kalandjainak története. A tematika komoly világirodalmi múltra tekint vissza (Plautus Hetvenkedő katonája, Münchausen báró kalandjai), és a 18-19. század magyar irodalmától sem volt idegen (Garay Obsitosa, később Kodály Háry Jánosa). A vőfélyversekben való megjelenése szervesen illeszkedik ahhoz a szöveghagyományhoz, amelyben a lakodalom egész szokásciklusa egy vitézi-katonai szereplőkkel tarkított hadiesemény képzetét kelti. A vőfélyversek számos állandósult szófordulata, motívuma, közhelysora és közhelystrófája illeszkedik ehhez a szimbolikus tematikához, mely az egész 19. századi szöveganyagon végigvonul, és valamennyi általam vizsgált kéziratos vőfélykönyvben visszaköszön. Az 1798-as keltezésű Kunszentmiklósi énekeskönyv egyik éneke, az Egy ártatlan kedves fogság az házasság... kezdetű házasének egyértelműen e szimbolikus tematika jegyében született. A vőfély legfőbb jelvényét, a felpántlikázott botot egyenesen kardnak, fegyvernek nevezi.

E rabokat fogják a kérő násznagyok,

Kik kemény ordelleljőnek, mint hadnagyok,

Drabontok a vőfélyek,

Mint fegyveres személyek,

Fakard a bot,

Mely két rabot

Vérszínű pántlikájával, szüzvér-ontásával fenyegeti

Úgy tűnik, hogy ez a katonai-vitézi tematika a korszak lakodalmi rigmusainak egyik általánosan megragadható jellemzője. A szokáskutatásban szinte közhelynek számít, hogy a lakodalmi szokások egy része a valamikori tényleges leányszöktetés, leányrablás, leányvétel megkopott és rituális formalitássá szelídült emlékanyagát őrzi. A lakodalmat megelőző oda-vissza látogatások, a háztűznéző, majd a lakodalom napján a két násznép megjátszott ellenséges viszonya, az ágy és kelengye kiadása körüli alkudozás, a menyasszonykikérés kapcsán eljátszott háromszori próbatétel, a lakodalmas menet útjának elkötése, a tudáspróbaként feltett találós kérdések, a többszöri oda-vissza ajándékozás stb. egykor komoly és valóságos téttel bíró szokásmozzanatok lehettek. Nem kizárt, hogy a 19. századi parasztlakodalom királyi-nemesi, illetve katonai-vitézi tematikája is a korábbi évszázadokra való történeti utalás, egyfajta archaizáló attitűd megjelenésének a következménye.481 482

481 RMKT XVIII/8. 2006. 274. (161.)

482 Plasztikusan érzékelteti leírásában ezt a Székelyföldről HORVÁTH I. 1980. 140—164. Lásd még TÁRKÁNY Szűcs E. 1981. 247-401. vonatkozó fejezeteit. A vitézi-katonai tematika meg156