Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)
Szövegelemzés - A közköltészet továbbélésének formái - szövegek, motívumok, toposzok - Csúfolók
5. Mert be ....................................elére, S ok gond vagyon fűzve rá a főkötőre. Ezt kevélyen szokták asszonyok viselni, Csakhogy magukénak tudták egykor tenni. 6. Nézd csak a nyoszolyót, de kevély kontyával, Hogy sokszor csak tréfál, komádzik urával! Mely kevélyen tartja fejét örömében, Csipkés főkötője vagyon a fejében. 7- Nyoszolyóleány is gondolja magában, Bár fésűt tehetne egyszer a kontyába! Mert sokkal is inkáb járn................ M intsem mind csupán..................... M ert azt mondja, illik....................... K inek fökötöje, kinek kontya vagyonP5 *** A leányok jók, nem rosszak, Még fejekre kontyot nyomnak. De azután megrosszulnak, Ha fejekre kontyot kapnak.395 396 A csúfolok egy jellegzetes csoportját alkotják a vénlány csúfolok. A pártában maradt vénlányok vagy az újraházasodni nem tudó özvegyasszonyok kigúnyolása a közköltészet egyik kedvelt tematikája volt. Az ide tartozó változatos szövegcsaládok a 16-18. századi mulattató versek egyik igen népszerű alműfaját és mennyiségileg sem lebecsülendő részét alkották. A 19. századi kéziratos vőfélykönyvekben viszonylag ritkán fordulnak elő ilyen típusú szövegek, valószínűleg azért, mert a lakodalmi mulatozás hagyományos kontextusában a vénlányok csúfondáros kipellengérezése nem volt igazán jellemző. A csúfolókat a vőfély leggyakrabban a nyoszolyóasszonynak, nyoszo- lyólánynak, ritkábban a menyasszonynak címezte, és a közköltészet alműfajai közül ezek a szövegek inkább a lánycsúfoldk, asszonycsúfolók, kurvacsúfolók. közé sorolhatók. A násznépben esetleg ott lévő vénlányok a lakodalmi szokásrendben külön figyelmet nem kaptak. Ezért is érdekes az a kecskeméti szöveg, amely egy házasságellenes oktató-intő versezet második részeként szerepel Pántzél János kéziratában. A vers a férjhez 395 Taktabáji vőfélykönyv. Taktabáj, 1899-1905. [84.] 396 Jankovich Miklós: Magyar világi énekek (1789-1793) Ks.: A leányok jók, nem rosszak... RMKT XVIII/4. 2000. 118. (29.) 128
