Bodnár Mónika: A serényiek hatása a gömöri népelméletre - Officina Musei 21. (Miskolc, 2014)
4. A Serényi család története a kezdetektől a 19. századig
támasztják, melyek a Gömörben maradt Szuhayak91 és a Csanádba visszaszármazott Serényiek (Serjéniek) között 1464-ben végbement osztozkodásról szólnak, amikor a Szuhayak átengedték Csanád megyei részeiket a Serjénieknek, ezek viszont a gömöri birtokaikról mondottak le a Szuhayak javára.92 Ám ez az osztozkodás nem volt egyedülálló, már korábban, 1329-ben is sor került hasonlóra.93 De hogy még 1464-ben sem zárult le véglegesen, bizonyítja egy 1503- ban történt újabb egyezkedés a két család között Szuha falu tárgyában.94 A Serényi családra vonatkozóan tehát már a 16. századot megelőzően is vannak adatok. Ám az egyenes ági kapcsolatot a Serjéni (Orrosok) és a gróf Serényi család között konkrét levéltári források nem igazolják, csupán a rokonság tényére mutatnak rá. Egyébként ezt a rokoni kapcsolatot Iványi Béla is valószínűsíti.95 Mindezekből az következik, hogy a ma is virágzó családfát az 1518-ban megnemesített Ferenctől, tudjuk csak levezetni. Éppen ezért a mellékletben található genealógiai táblákon is csak ettől a kortól szerepelnek az egyes családtagok, s csupán azok, akiknek a kapcsolódása ismert. Több olyan családtag neve is felbukkant a kutatás során, akiknek a családhoz való kapcsolódását nem sikerült pontosan meghatározni. Ferenci eredetileg a Szegedi családnevet viselte. 1519 körül Kisserjén birtokosa lett, ahol nemesi kúriát építtetett, melyben az udvarnál viselt hivatali ideje lejárta után élt. Eleinte Kisserjéni Szegedi formában használta nevét, később a Szegedit elhagyta, s egyszerűen csak Kisserjéninek írta magát.96 97 O volt az a Kisserjéni Ferenc! deák, királyi alkincstámok, akit II. Lajos király 1518-ban megnemesített, illetve nemességében megerősített és címeradománnyal látott el. Rajta keresztül gyermekei, Ferenc2, János3, Miklós4, István5, Katalin,, és Ilona7 is ugyanebben a kegyben részesültek.9 A latin nyelvű címereslevélből egyértelműen kiderül, hogy Ferenci anyai ágú ősei már ezt megelőzően is nemesek voltak, de a család férfiágon kihalt, s ő maga apja után már nemtelen státuszba született. Tehát nem egyszerű megne- mesítésről, hanem újranemesítésről szól a hivatkozott okirat, mégpedig anyai ágon történő újranemesítésről. Mint az a címereslevélből kiderül, a király a ne91 Az Ajtony nemzetség tagjai már a 13. században birtokosok voltak Gömörben is, 1278-ban bírták Szuhát, amiről a nevüket is vették, valamint számos környező települést Zubogy, Ragály, Imola térségében. (MIHÁLYFALUS1 FORGON Mihály 1997. 35.) A 15. századtól Szuhafőt is megszállták, ahol a 20. századig éltek leszármazottaik. (LAJOS Árpád 1979. 11; 17-18.) 92 ILA Bálint 1940/1-2. 25. (jegyzetben). 93 CSŐM A József 1897. 574. 94 BOROVSZKY Samu 1896-1897. II. 5. (Dl. 21198-ra hivatkozva). 95 IVÁNYI Béla 1934/1-2. 24. 96 BOROVSZKY Samu 1896-1897. II. 293. 97 NAGY Iván 10. köt. 157-158; CSOMA József 1906/1. 20; KEMPELEN Béla 1915. 329; IVÁNYI Béla 1934/1-2. 23. 34
