Bodnár Mónika: A serényiek hatása a gömöri népelméletre - Officina Musei 21. (Miskolc, 2014)

10. A Serényiek kapcsolata a lakossággal és a róluk fennmaradt történetek - A család más ágbeli tagjai a népi emlékezetben

62. Toot Gergely Anno 68. meg eskiittetvén vallották és mondották Bodoköy Vár földének határába lenny azon szőllö hegieket, és Szántó földekket halastóval együtt, az öregh Attyoktul és öreg Emberektől hallottak ugh lenni. Az mely hi- hetöis, hogy nem korposok, hanem inkább Corpusnak neveztetett jobban, mint­hogy Ember Dijáz adatott, az Arkay utón túl az fölső Or hegibul szakasztatot el, úgy adatott Ember Díjaz. Szükség ez iránt a metalis levőliket fel hinni, és meg keresni. És azon levőkk között ez iránt való Contractust protestatiokat, juhibitio- kat, és Atastatiokat fel keresni, és ezen határt jo karba hozni szükséges. ” A dokumentumban emlegetett Mihály34 legnagyobb büszkesége a boldog­kői uradalom volt, melyet 1599-ben írott végrendelete szerint Sárközytől vásá­rolt meg annak rétjeivel, szőlőjével, szántóföldjeivel, jobbágyaival, malmaival, valamint várával együtt.8’4 Mihály34 és öccse, Gábor35 közösen bírták Boldog­kőt. Ám mivel mindketten utódok nélkül hunytak el, az uradalmat testvérbáty­juk fiára, Ferencre4) hagyták, hogy ő majd továbbörökítse fiára. Ám még mielőtt erre sor kerülhetett volna, Ferenc4i 1612-ben eladta a Palochayaknak, akik egyéb­ként familiárisai voltak. Szellemjárás a zábláti kastélyban Thaly Kálmán, a 19. század jeles történésze, a Teleki család zábláti levéltá­rának rendezése közben egy érdekes dokumentumra bukkant, melyet a kastély egykori úrnője, Orlay Borbála vetett papírra, de maga a történet még korábbi időszakra nyúlik vissza. Ebből kiderül, hogy Pál44 idejében a zábláti kastély nyugalmát, főleg éjszakánként, kóborló lelkek zavarták. Ennek megfékezésére a tulajdonosok kápolnát építettek, aminek ügyében Lippay György esztergomi érsekhez folyamodtak engedélyért. Következzék tehát az 1718-ban Putnokon pa­pírra vetett „szellemes” történet: „Én alább megírt adom tudtára mindenkinek, az kiknek illik, ezen levelem­nek rendiben. Hogy én alkalmas esztendeig együtt lakván szegíny, Istenben el- nyúgodott Tekéntetes és Ngos Gróff Serényi András elűbbi édes Urammal, ö Kglmitűl sokszor hallottam Kis-Záblát felül emezképpen diskurálni: „még Is­tenben elnyugudutt szegény Úr Serény Pál Uram ideiben zábláti kastélban, ki­váltképpen étszakákon az Lélektül sokféle alkalmatlanságot szenvedvín ”, kire nézve folyamodtak boldog emlékezetű Méltóságos akkorbíli Esztergomi Érsek­hez Gróff Lippay György Uramhoz, tudnyiaillik: megengedni egy kápolnát épít­tetni Nagy-Zábláton: az mint is engedelmet nyervín Érsektől, együtt bizonyos két szent misének trans latiójával, a kit akkori üdőben trencsíni plébánusok bi­zonyos (1492-iki) fundatiótúl viseltetvén, trencsényi parochiális templom mellett lévő kápolnában szoktak minden hitben mondani. Minthogy pediglen Kis- Záblátnak egyíb jövedelme tizennyolcz forinton kívül nincsen, és zábláti Urak arra nézve megszaporíttatván alkalmas forintokkal, hogy az által is az zábláti kápolnának való kötelessígek stabiliáltatník, kibe trencsínyi plébánusok, mind 834 834 GÉRES1 Kálmán szerk. 1885.494. 251

Next

/
Oldalképek
Tartalom