Viga Gyula: Bodrogközi néprajzi tanulmányok (Officina Musei 19. Miskolc, 2009)
A Bodrogköz és a Bodrog mente szőlő- és borkultúrájához
(Szentes), aminek a hegye folytatása a királyhelmecinek, innen nem messze van a kövesdi és a szerdahelyi hegy. A többi már túl van a Bodrogköz határán. Mivel homokdomb van elég, ezért alig van falu, ahol ne foglalkoztak volna szőlővel. De legtöbbet Kövesd, Kisgéres, Helmec és Szentes borászkodott." 22 4 Meghatározó geográfiai tényező a Bodrogköz és az érintkező vidék gazdaságiműveltségi tagolódásában, hogy a Bodrog különböző adottságú tájak találkozásánál folyik, különböző adottságú vidékeket választ cl egymástól. Jobb partján, a folyó menti síkságból kiemelkedő Zempléni-hegység hegylábfelszínein alakult ki a primer gazdasági jelentőségű szőlőkultúra. Ez a szőlővidék kenyeret is adott a Bodrog bal partján fekvő falvak népének, akik csak igen komoly erőfeszítéssel jutottak megélhetéshez, s maguk — a jobb parthoz képest — csak szekunder jelentőségű szőlőkultúrát műveltek. 22 5 A jobb parton a Zempléni-szigethegység domináns felszíni tényező, ami — a mészégetéssel és kereskedelemmel is foglalkozó Ladamóc faluhoz hasonlóan — több településen jelentős gazdasági ággá tette a szőlőtermesztést, megnehezítve az ott élők szemtermelő mezőgazdálkodását (Csarnahó, Kisbéri, Nagyban, Kistoronya, Nagytoronya, Céke, Kásó). A Bodrog bal partja egykor kiterjedt lapály volt, ahol a szántóföldi gazdálkodás a hátakra, gorondokta szorult, s nagyobb teret kapott a legeltető állattartás, jóllehet az áradások olykor a legszükségesebb téli szénatakarmányt is veszélyeztették. Az eltérő jellegű bal és jobb part nem csupán a különböző adottságú falvak gazdasági kapcsolatait, javainak cseréjét serkentette, hanem — a munkaigényes szőlő, s az ugyancsak sok munkát adó gabona betakarítása révén — a szomszédos tájak között időszakos munkaerő-vándorlást is indukált. 22 6 A vízrendezés a Bodrogközben felszabadította a korábban részben vízjárta szántókat, a homokdombok egy részét pedig — lényegében egy időben a homoki szőlő elterjedésével — a házikertekből ekkor kikerülő dinnye termesztésének adta át. (A két növénykultúra több helyen közös termőhelyeken tenyészett, s komplementer módon terjeszkedett. Kiskövesden például nagyban foglalkoztak zöldségfélékkel: piacra termesztették a zöldséget, uborkát, krumplit és a dinnyét. A kiterjedtebb homokos részeken — Melegoldal, Diós, Fátyolka — szabadon folyt a gazdálkodás a 20. században, ezek a részek nem tartoztak a fordulóföldekbe. Egy közepes gazda dinynyével, zöldséggel 8—10 árnyi területet ültetett be, ezt a család az aratás mellett is meg tudta dolgozni. Ugyanitt az uradalom gazdálkodásában a szőlő rovására jelent meg a dinnye: a kiszántott öreg szőlők helyén kezdték piacra termeszteni az 1920-as években.) 2. A Felső-Bodrogköz és a Bodrog mente településeinek szőlőkultúrája két történeti korszakot képvisel. Az egyik, feltehetően középkori eredetű réteg a sík vidékből kiemelkedő vulkáni eredetű magaslatokon húzódik (Zempléni-sgigethegség, Csókás, Határ-heg, Lapos-heg, Fekete-heg, Simon-heg, Nyír-heg, Kögépsó'-heg, Pilis, Borp22 1 Ezen a helyen köszönöm meg a Bodrogszentesben született (1924), 1963 óta Királyhelmccen elő Ilajdók Géza adatait. 22 3 Dóka 1977. 106., Frisnyák 1994. 22 6 Frisnyák 1990a. 227. bőséges geográfiai irodalommal, Bogoly 1992. 8—11., A Bodrog partjainak eltérő adottságaira felhívja a figyelmet: Dóka 1977. 106-107. 94
