Viga Gyula: Bodrogközi néprajzi tanulmányok (Officina Musei 19. Miskolc, 2009)
A Latorca néprajzához
A Latorca néprajzához 1. A Kárpát-medence térszerkezetét tárgyaló földrajzi munkákban, nyomukban a történeti és néprajzi irodalomban általánosan ismert, hogy a belső sík vidéket, a magyar Alföldet gyűrűszerű övezetekben veszi körül a dombsági és középhegységi zóna, valamint a magashegyek erdős kerete, s hogy ezeket — sugárszerűen — kapcsolják össze a térség belseje felé siető folyóvizek. Ez utóbbiak völgyei a nagytájak közötti közlekcdőutak is, amelyek összekötik egymással az eltérő adottságú tájak népét. 15 5 Árnyaltan összetett ugyanakkor a folyóvizek szerepének megítélése, az „elválaszt és összeköt", az „elválasztva összeköt" valódi tudományos dilemmát rejt. Kádár Uiszjó szerint a „folyók a honfoglaló magyarok szemében a tájakat inkább összefogták, mint elválasztották". 15 6 Az Árpád-korban kialakult vármegyéink határvonala rendre természetes határ, számos alkalommal folyóvíz volt. 15 7 Néprajzi irodalmunk a folyók összekötő szerepét hangsúlyozza, ugyanakkor a tradicionális kultúra számos elemének elterjedésén igazolja, hogy a folyóvizek — különösen az anyagi műveltség vonatkozásában — kulturális határvonalat képezhetnek. 15 8 Sok tekintetben éppen a révek, átkelőhelyek szerepe, ilyen adottságú települések felemelkedése igazolja a folyók összetett szerepét. Általánosan elfogadott a kultúra kutatói által az is, hogy a műveltségi javak elterjedésének fő útvonalai is a folyóvölgyek közlekedőútjai, amelyek adottságai, az egyes települések hozzájuk viszonyított helyzete, távolsága egészen eltérő lehetőségeket, életminőséget és -stratégiát jelenthetett akár egymáshoz közel fekvő falvak népe számára. A problematika általános kérdésein túl, valójában minden folyóvíz, ill. minden folyó- és patakvölgy betelepülése, az ott megformálódott gazdasági jelleg és műveltségi arculat eltérő, s a gazdaság, a társadalom és a kultúra kutatója által feltett kérdésekre adható szabatos válaszok gyakran éppen e lokális jegyek árnyalt megrajzolása révén válnak lehetővé. 2. A néprajzi munkákban a Katona két történeti táj, a Bodrogköz és az Ung-vidék határfolyójaként jelenik meg. Ritkán merül fel, hogy a folyó völgye önmagában is tagolt, s egészében karakteres egységet alkot. A kultúra és a társadalom vizsgálatában ez egyaránt jelenti a vízhasznosítás, az árterek használatának problematikáját, valamint a völgyi települések gazdálkodásának, életmódjának a folyóval való árnyalt kapcsolatrendszerét. A történeti-néprajzi források és adatok a folyóvölgy és az általa felfűzött települések sajátos, önálló jellegét hangsúlyozzák, s csak másodlagosan szólnak az érintett, összekapcsolt tájak viszonyáról. Részben a korábbi vármegyék 135 Bulla-Mcndöl 1947/1999. 62-64., Frisnyák 1990., Kádár 1943. 76-78. I 5'' Kádár 1943. 74. 137 Cholnoky é. n. 59. 158 Bcncsik 1986. 143-152., Ikvai 1977. 631., Paládi-Kovács 1984. 64-65., Páll 1986. 155. 58
