Viga Gyula: Bodrogközi néprajzi tanulmányok (Officina Musei 19. Miskolc, 2009)
A táj hasznosításának évszázadai a Bodrogközben
csikaszoktól, amely tevékenység a régi Bodrogközben is jelentős volt. 14 4 A vízrendezés a vízen járó emberek zsákmányszerzését is átalakította: az élőhelyekkel a fogási technikák is megváltoztak. A méhészet virágkora a Bodrogközben ugyancsak a vízrendezéssel ért véget: ez nem csak a vegetáció módosulásának következménye, hanem a korábban jószerével egyeduralkodó méz mellett a 19. század derekán megjelenő répacukor gyors térfoglalásának is. 14 5 Tájunk gazdag és változatos, az esztendő hosszú szakaszában szinte egymást váltó virágzású növényzete ideális méhlegelőket biztosított, s ebből is következik, hogy — az okszerű méhészet mellett — a méhtartás archaikus eljárásai (zsákmányoló, élőfás méhészet) megérték a 20. századot. A méhlakások, melyek között a gyékényből font kasok ugyancsak sokáig őrizték dominanciájukat, a 20. század folyamán a portákra kerültek át, párhuzamosan a vetett takarmányok és a telepített gyümölcsfák méhlegelőként való megjelenésével. 14 6 A növényi anyagok gyűjtögetése az emberi közösségek régies tevékenysége, s önálló tanulmányt érdemelne ez a téma a Bodrogközben is. Nem tárgyalom azt a sokféle növényi speciest, amelyek az esztendő különböző időszakában, az egyedek különböző fejlettségi állapotában, ill. egészében vagy részükben — alkalmilag vagy rendszeresen — fogyaszthatók voltak. Csupán a súlyom (Trapa natans) táplálkozásbeli szerepét emk'tem meg: Európa neolidkus telepeitől a 20. század elejéig töreden volt a sajátos vízinövény jelentősége. 14 7 A gazdaság és az árucsere szempontjából is nagy fontosságú volt a gyékény (magyar gyékény — Typha angustifolia) gyűjtése és felhasználása. Két falu, Cigánd és Kisgéres népe nagyban gyakorolta a gyékényszövés háziipari munkáját. Az utóbbi sokáig szigorú endogámiáját tréfásan azzal magyarázzák, hogy a gyékényszövés tudománya ne kerüljön ki a faluból. A különféle takaróknak használt gyékénylapok, ágyelők, falvédők szövetei éppen úgy eljutottak a szomszédos tájakra, mint a gyékényszakajtók, méhkasok, lábtörlők. A Tice és a Karcsa mente falvaiban elterjedt háziipar volt a vesszőfonás, amit a 20. században már főleg cigányok gyakoroltak. A különféle kézikosarak mellett, pl. Perbenyikből nagy számban kerültek ki a vesszőből készült székek, asztalok, kerd bútorok is. Bár a nád (Phragmites) a Bodrogköz fontos növénye, aminek szerepe csak nőtt az erdőterületek csökkenésével, ill. a fa árának növekedésével, 14 8 gazdasági hasznát csökkentette, hogy a tájunkon nem nagy, összefüggő területeken nő, hanem széttagoltan, foltszerűen. A bodrogközi kötősás (Carex elata) már a feudális korban is keresett volt a szőlővidékek, pl. Tokaj-Plegyalja mezővárosi piacain. 14 9 7. A bodrogközi kőről Talán meglepő, de jelentős belső forgalom zajlott a Felső-Bodrogköz szigethegysége kőbányáinak nyersanyagával is. A kőfejtőkben andezitet, riolitot, vulkáni Balassa 1975. 43-45., Dankó 2001a. 107-115. m Kisbán 1987. 239-264. 14 6 Balassa M. 1971., Balassa M. 1973. 14 7 Összegzőén: Szilágyi 1997. 86-92. 14 8 Balassa 1975. 30. 14 5 Takács-Udvari 1989. 368. 56
