Viga Gyula: Bodrogközi néprajzi tanulmányok (Officina Musei 19. Miskolc, 2009)
A táj hasznosításának évszázadai a Bodrogközben
táj területének 10%-a emelkedett az árvízszint fölé. 12 2 Mindez éppen nem jelenti, hogy a bodrogközi parasztok ne igyekeztek volna kitágítani szántóik területét: a rövid tenyészidejű gabonafélék termesztésének emléke vélhetően éppen az alkalmi területfoglalásokról tanúskodik. 12 3 A 18—19. században megszaporodó történeti források adatai tartalmaznak — igaz, nem konkrét, s nehezen értelmezhető - adatokat arra vonatkozóan, hogy a különböző vízjárások, az évente és évszakonként is eltérő feltételek különböző lehetőségeket biztosítanak a gazdálkodás számára. Csupán néhány példát emelek itt ki, amelyek talán elegendőek annak bizonyítására, hog}' nem merev, s nem változatlan az „alkalmazkodás", s a földrajzi mikrokörnyezet periodikus állapotai faluközösségek, ill. a parasztüzemek tevékenységének változó keretet biztosítanak. Az úrbéri bevallás (investigado) anyagában a Bodrogzug falvai az alábbiakról adnak számot. (Kurzívval emelem ki a témánk szempontjából leglényegesebb információkat.) 124 Zalkod: „A határ két nyomásra van fel osztva, megtermi a rost, zabot, lent, kukoricát és kendert. Vannak széna termő réttyei és ha az árvíz ne m hever a z barom tartásra alkalmas széna tsinálódik, s olyankor sarjút is lehet kaszálni..." „Nagy árvizes időnként kívül mindenféle barom táplálására elegendő legelő mezejek vagyon. Alkalmatos házi kertek van, mellvekben jó dohány, káposzta és kukorica s az élethez szükséges zöldségek teremnek." Viss: „A határ két nyomásra vagyon felosztva, meg termi a rost, zabot, lent, kendert és kukoricát. Vannak széna termő réttyei mellyekben ha az árvíz sokáig nem hever a barom táplálására alkalmatos szénát kaszálnak. A házi kertekben alkalmatos dohányok, káposztájok és más zöldségfélék teremnek és magok szükségekre elegendő. Vagyon a Hellységnek egy bizonyos falu réttye nevű kaszálója az uraság engedelméből, mellyen szokott teremni mint egy 20 szekér széna, volt egy tökös nevű halászó tava is, de attul az uraság ez előtt mint eg}' fél esztendővel a lakosokat az uraság el dltotta." Nézzük meg még egy karakteres bodrogközi falu, Bodroghalom (Luka) úrbéri bevallását. „IV. Haszonvételek: 1. Az helység határa két nyomásban vagyon, melynek mind a két járása mikor az Úr isten a föld termésére alkalmatos iidőket szolgáltat, valamit szoktak vetni, mindeneket megtermi. Ugyanit gabonát, zabot, árpát, kukoricát, melynek termésével kenyérnek szükségét segíd. S több eféléket, jelesül pedig gabonát, ollyat melybül a tésztás étket is jóizűn megehedk. 2. Kaszáló réttyek nagyobb résziben olyan vagyon, melyek marha téli legelésre alkalmatos széna csináló füvet terem. S vannak ollyatén kaszálók, melyeken sarjút is kaszálhatnának a száraz üdőjárásban, hogyha jó rendtartás volna, s a vidéki marha is kaszálójokra ki nem csapna. De többnyire szénájok is, midőn az árvíz ne m uralkodik, annyi terem, hogy sarjúra nincs szükségek, azért is soha szokásban nem volt közöttök..." Felsorolja az invesdgado a település hátrányos helyzetét, adottságait is. „1. Rendkívül való árvízben némely alább való szántóföldeket károsíttya az árvíz Tiszta búza pedig különben sem terem a határban. 2. A kaszálóit a közönséges árvíz is ellepi és ha sokáig rajtok hever a szénájok sem oly alkalmatos az barom tartására, olyankor sarjút 42 2 Idézi: Frisnyák 2005. 237-238. '23 Borsos 2000. 121-134. 12 4 Idézi: Boros 1980. 121—132., A rendiség bodroghalmi (lukai) jobbágy-paraszti társadalmának változásához: Tóth 2000. 945-954. 50
