Viga Gyula: Bodrogközi néprajzi tanulmányok (Officina Musei 19. Miskolc, 2009)

A táj hasznosításának évszázadai a Bodrogközben

fő mozgatója a korábbi évszázadokban is. Ennek megfelelően, a táj hasznosításának formáit is annak megfelelő rendben tárgyalom, hogy azok milyen jelentőséggel, s milyen gazdasági szereppel bírtak az életmódban és az üzemszervezetekben.

11

4 1. Pásztorkodás, állattartás A folyószabályozás és az ármentesítés előtt a Bodrogköz különböző adottságú legelői a külterjes állattartás gazdag takarmánybázisát jelentették.

11

5 Bizonyos, hogy a táji adottságokhoz, a vegetáció jellegéhez igazodva, az állattartás struktúrája a vízrendezés előtt sem volt homogén, s annak megfelelően összetettek voltak a tenyésztői célkitűzések is.

11

6 A földesúri és a jobbágy-paraszü üzemek legjelentősebb hasznát biztosító, hús- és igásmarha gulyáival/csordáival kis amplitúdójú vándoroltatás zajlott a füves legelők között, a vegetációhoz és a mindenkori árszintekhez igazodva. ]ó adottságú években a bodrogközi legelőkre tiszántúli, nyírségi állatcsapatokat is fogadtak, ebben a vonatkozásban nem választható el a táj az Ondava mente, ill. az Ung vidék és a Felső-Tiszántúl külterjes legelőterületeitől. Az igényesebb lóállomány ellátását — a bodrogközi fogatolásban a 20. század derekáig megmaradt a jármos ökrök dominanciája

11

7 — csakúgy, mint az év egyik részében ólban tartott fejősmarha-állományét, a gazdag rétek szénatakarmánya egészítette ki a korábbi századokban is. Sok levéltári adat igazolja az ártéri makkos erdők jelentőségét a ridegen tartott sertésnyájak, kondák őszi takarmányozásában, ami a 18—19. század fordulójától a homokhátakon megjelenő kukoricával egészült ki.

11

8 A juhászat a Felső-Bodrogköz magasabb térszíneire szorult, jelentősége a vízrendezés után növekedett, nem utolsósorban a homokhátak kosarazássdi való talajjavítása miatt. A Bodrogköz legeltető állattartásának legelőbázisa sajátosan kétpólusú volt: a rétek és az erdők egyaránt nagy szerepet kaptak abban. (Nem vált el élesen egymástól.) Az erdők fogyatkozásával a rétek és ártéri legelők szerepe vált dominánssá, amelyeknek a jelentősége megmaradt — sőt növekedett — a vízrendezés után is. (Számos adat jelzi, hogy a majorságok — erőszakos földesúri foglalások révén — kiterjedt rét- és legelőterületeket foglalnak el a jobbágyoktól,

11

9 de egyre szigorúbbak voltak a nagy fontosságú legelőket adó erdőterületet védő rendelkezések is. Vagyis nem csupán a nagy volumenű erdőirtások, hanem az erdővédelem is egyre összébb szorította a legeltetés lehetőségét.

12

1) A 18. század első harmadától kezdve már jól adatolható, hogy az egyes bodrogközi falvak határa erősen eltérő legelőterülettcl és legelőminőséggel bírt, s hogy a kevesebb legelővel rendelkező falvak népe t'

4 Más megoldást követ pl. Borsos Balázs, aki a régiesebb eljárásmódok rendjében tárgyalja a tájhasznosítás különböző formáit. Vö. Borsos 2000. Bodó 1992., Vö. Frisnyák 2005. 238-240. 11

6 Az eltérő adottságú legelők és a legeltetés módjának összefüggéséhez, valamint a rétgazdálkodás kérdéséhez: Borsos 2000. 106-120. 11

7 Bodó 1986. »8 Balassa 1973. 53-79., Szabadfalvi 1970. Gyimesi Sándor szerint, Zemplén vármegye településein a 18. század végére a paraszti földállomány 23-59%-át csatolták erőszakosan a majorságokhoz. Gyimesi 1970. 37. 12° Viga 1996. 11-41. 48