Viga Gyula: Bodrogközi néprajzi tanulmányok (Officina Musei 19. Miskolc, 2009)

Újabb adatok és szempontok a Bodrogköz vízrendezés előtti állattartásához

rendre azt említik, hogy sarjú kaszálására a rétek legeltetése miatt nem volt lehetőségük. Vagyis, a szűkös legelő okán általában nem volt lehetőségük a réteket tilalomba helyezni, azokra az anyaszéna betakarítása után — vagy a földesúr, vagy a jobbágyok is — ráhajtották a kiszáradó legelőről kiszoruló haszonállatokat. Alsóberecki: „Jó kaszálói vannak ezen helységbelieknek, melyeken jó marba hizlaló szénát csinálhatnak. Sarjút is kaszálhatnak, ha úgy mint másutt, Szent jános nap előtt tartanák a kaszállatot. Emellett pedig e végre legszükségesebben kívántatik a jó rend, és tilalmasok megtartása, mely eddig sem a lakosok, sem a földesurak részéről nem observáltatott." Felsőberecki: „Ivaszálojok némely részecskéjét, mióta két esztendőtől fogva az árvíz rea ömlött, s el nem apadhatott, azóta fű helyében haszontalan kórót tisztán nem kaszálhattak, s miglen száraz esztendőre, s tavaszra nem juthat, kóróktúl ki nem dsztittatik, adik nem is kaszálhattvák." Karcsa: „Kaszáloréttyek szűkön vagyon. Ami van is, az az árviz mia káros, mert annak idejében alig aratásig szabadulhatnak beiöle, s ugyanazon okbúl sarjútermésre éppen nem alkalmatosak." Karos: „Kaszáloréttyein aminémü füvek teremnek, ezeken alkalmatos esztendők jártával, az marhájok téli legelésére alkalmatos szénát takarhatnak abbúl." Királyhelmec: „Kaszáloréttyek, mivel némely résziben fekete, híg fövenyesen, némely része pedig természet szerint szárazföldön fekszik, hacsak a tavaszi üdő rendszerint való nedves napokkal nem szolgál, igen ritka füvet terem, úgy hogy kéthárom boglya széna helyén a száraz esztendőkben egy boglyára telik." Kisgéres: „Kaszálórétekben nagyon szűkölködnek a lakosok úgy, hogy ámbár némely része ki fél, ki pedig legfeljebb egy rövid sgekérre való szénát kaparhat olyatén parlagon, melyet szántással kellene használniok, de nagyobb része a lakosoknak egy kaszavágást sem tehet." Kiskövesd: „Réttye is kinek 4, kinek 5, kinek pedig több, avagy kevesebb ember kas^álattya alá vagyon egy-egy gazdának. Némelyeknek pedig semnu réttye nincs. Mely ezen sarjú kaszálásnak, de gyakorlását, hogy a lakosok elmulattyák, okát adja az mgos földesuraság a magok rendetlenségének, hogy az elegendő legeltetésen felül is, minden vakmerőséggel egymásnak kárjával marhájokkal elrontvák, ideje elöt/1/ elgázollyák réttyeinek megtermet/1/ sarjuit." Nagvrozvágy népe azt panaszolta, hogy a szénatermés beszállítása sem volt egyszerű feladat. „Ami illeti szénabeli gazdaságokat, ámbár téli legelésre szükséges lápi sgéná/okka\ marhájok beérik, annak mindazáltal hazaszállításához igen nehezen juthatnak, mert még be nem fagy, addig haza nem hozhattyák. Sőt, midőn kemény fagyás nincs, nagy nyomorúsággal hozogattyák a láprúl, mert a kevessége miat/1/ a lápnak, a jég nem birja a marhát, és így olyatén időkben igen nehezen teleltetik marhájokat." A Tisza és a Bodrog áradása által veszélyeztetett Vajdácska lakosai azt panaszolták, hogy a kaszálójuk is megszűkült: ahol azelőtt harminc esztendővel 150 boglya szénát megkaszálhattak, ott 1772-ben már egy kaszavágást sem tehettek a lapályosabb helyeket elöntő áradások miatt. A vécsiek — több más településhez hasonlóan — azt vallották, hogy ^sengés időben - ha a rendtartás megvolna közöttük sarjút is kaszálhatnának, amennyiben a marhájukat idejekorán nem bocsátanák a lakosok a serdült sarjúra. A kaszálórétek alkalmanként kívül estek a falu határán. Például Kisújlak jobbágy-parasztjai a körtvéljesi és a gerepsi praediumok területén bírtak megközelítőleg 4 15