Viga Gyula: Bodrogközi néprajzi tanulmányok (Officina Musei 19. Miskolc, 2009)
A Bodrogköz és a Bodrog mente szőlő- és borkultúrájához
Bár a 20. században főleg felső-bodrogközi — helmeci, szentesi - bodnárok látták el hordóval a borosgazdákat, a második világháborúig követhető a famunkájáról elhíresült, Ondava menti településről, Abaráról származó hordók használata. Szőllőske és Toronya borát a szlovákok ma is aspuként és szamorodniként árusítják, jóllehet igaznak tűnik adatközlőim véleménye, hog)' ez a táj minden évben 1— 2 fokkal alacsonyabb cukortartalmú mustot ad, mint Tokaj-Hegyalja centrális szőlővidéke. (A helybeliek szerint maga Szőllőske is onnan kapta a nevét, hogy nagy szőlőültetvények voltak ezen a területen. Az 1952-ben alakult szövetkezet a gróf Andrássy-féle szőlőbirtokot újjátelepítette, mert az állomány már nagyon öreg volt. Ez a terület — Tokajszká Oblaszty — kiemelt felvásárlási árat élvez, már a Bodrog túlsó oldalán levő szőlők termését is olcsóbban vásárolják fel a szőllőskei gazdáktól. Ma már tudjuk, hogy a tokaji borvidék körülhatárolása az Európai Unión belül is gondot okozott.) Már utaltam rá, hogy a szőlőt — a többi gyümölcshöz hasonlóan - hordták el a piacra árulni. Érdemes itt részletesebben is idézni szőllőskei adatközlőm szavait: „Itt csak a szőlő volt olyan, amiről ismerték a községet. Itt ebből élt a nép: ki a munkájából, ki a hasznából! Az én édesanyám, meg többen is asszonyok, Kassára hordták a szőlőt innen eladni. Sok csemegeszőlő is termett. Leszedték délután, másnap reggel felültek a vonatra vele, vitték a kassai piacra. (Mikor Üjhely ide tartozott, akkor odavitték, mikor ez megszűnt, akkor mentek Kassára.) Volt olyan, hogy kétszer is megjárták Kassát cg)' nap alatt. Reggel elvitte, dél körül hazajött, addigra a család megszedte a másik adagot. Délutáni vonattal megint vitte Kassára. Aki rendszeresen ment, az nem vitte a piacra kilózni, hanem kofáknak adta el. Eladta olcsóbban a kofáknak, de egyben, nem kellett ott méricskélni. Ide eljött a kofa, de az már kevesebbet adott érte. Fáradalmas volt, de megérte bevinni. Egy hátikosárban (füles kosár, amit ponyva ban vettek a hátukra V. Gy.), meg elöl a ponyva trakkjára kötött egy másik kosarat, úgy ment piacra. Elvitt egyszerre 50—60 kilót is." 24 3 Bár a borfogyasztás a két világháború között nem közelítette meg a mai szintet — elsősorban az ünnepekhez igazodva —, számottevő belső borforgalom egyenlítette ki a táji különbségeket. Kisgéres, Bári, Csarnahó, Toronya, Helmec voltak a borkereskedelem központjai, a magyar időkben Sátoraljaújhelyből is hoztak bort a korcsmárosok. Él az emléke a közvetlen cserének is: pl. Bodrogmező (Polány) szekeres gazdái felraktak egy-egy fél méter fát a szekérre, elvitték Kisgéresbe, ahol kaptak érte eg)' ántalag (!), kb. 60 liter bort. Helmecen és Kisgéresben szívesebben vettek bort, hiába volt gyengébb minőségű, mint pl. Toronyán vagy Szőllőskén. Korcsmárosok, de - főleg ünnepek előtt — gazdák is eljöttek ide borért. A helybeli gazdák ünnepek előtt feltettek egy-két hordót a szekérre, s a közeli falvakat bejárva árulták borukat. Ennek mind gazdasági, mind ízlésbeli okai lehettek. A két háború közötti cseh érában Helmec környékén inkább a mustot vásárolták fel. Báriban és Toronyán a két világháború között még több zsidó borkereskedő tartott fent érdekeltséget. Általában már a nyár folyamán lekötötték a termést, s ők hozták előre a 24 3 Tóth Vincc, Szőllőske, szül. 1926. 101
