Patay Pál: Zempléni harangok (Officina Musei 18. Miskolc, 2009)
Az állomány
1. kép. Georgias Wierd eperjesi mester 1653-ban öntött harangjának koronája emberfej alakú fülekkel. Erdőhorváti rk. Erdőhorváti ref. 1711-ben az egyházi épületekkel együtt a harangokat is konfiskálták (így a rk. templom ma is meglévő 1. jelzetű harangját is) és átadták a katolikusoknak. 1790-ben a kisebbik visszaadatott. Sorsa ismeretlen. Addig „Ha ... jelt akarnak adni az Isteni tiszteletre, kiabálják vagy hirdetéssel jelentik az órát a gyerekek". 1. Feliratai: „Öntötte Ns Eáspló Sándor Kis Gejőcgbe 1845 Nro 283". erdőhorváti Ref Ec/a Tulajdon Költségén öntette". Feltehetőleg hadi célra rekvirálták az első világháború során. 2. Felirata az oldalán: „ÚJRA ÖNTETETT / AZ ERDŐHORVÁTI EV. REF. NEMES EGYHÁZ KÖLTSÉGÉN, MELYHEZ NS SAJGÓ ZSIGMOND / ÉS NEJE TÓTH ZSUZSANNA 100 FRT-TAL JÁRULT / ÚJRA ÖNTÖTTE WALSER FERENC BUDAPESTEN 1890. 1870 SZ." Dombormű: koronás magyar címer. Átmérő: 93,1 cm, kb. 490 kg. 3. Harangművek R. T., Budapest. 1923. Felirata: „Kitárva allsten kápa / Halljátok a harangszót / Jertek hívek dicsérjétek / egy Örökkévalót." Kb. 120 kg. 1960-ban megrepedt. 4. Felirata: „ISTEN DICSŐSÉGÉRE KÉSZÍTTETTÉK AZ ERDŐHORVÁTI / REFORMÁTUS EGYHÁZHÍVEK ÁLDOZATKÉSZSÉGÉBŐL / ÖNTÖTTE DUCSÁK ISTVÁN HARANGÖNTŐ MESTER ŐRSZENTMIKLÓSON 1960-BAN." Másik oldalon kehely. Átmérő: 65,3 cm. Conscriptio 1782. VI. 12.; Adalékok 1898; Kérdőív 1958. VI. 1.; Helyszíni adatfelvétel és a kurátor szóbeli közlése 2000. IV. 11. (PP és PR). 23