Patay Pál: Zempléni harangok (Officina Musei 18. Miskolc, 2009)
Feliratok
CDomßormuvelf Cji harangöntőknek a XIV. század óta szokásuk, hogy a harangjaikat kiöntött Sl. plasztikus díszítésekkel ékesítik. Ezek lehetnek különböző körbefutó indás, leveles, palmcttás stb. szalagok, füzérek, girlandok (2. stb. kép), de lehetnek figurális ábrázolások, domborművek. Ezzel napjainkig élnek a harangöntők. Minthogy a helyszínen a domborműveket, díszítéseket — néhány „történelmi" harang kivételével — szinte csak az utolsó másfél évtizedben kezdtük el feljegyezni, az adataink e téren hiányosak. Nem jegyeztük fel azt sem, ha egy harang mentes volt díszítésektől, domborművektől. Mégis az állománynak mintegy harmadáról, 134 harangról vannak adataink, 3 % ami már lehetővé teszi, hogy — ha nem is pontos, de megközelítő — következtetéseket vonhassunk le, tehessünk megállapításokat. A barokk idők szellemében a XVII. századi mesterek a díszesebbre kivitelezendő harangjuk koronájának füleit felhasználták annak ékesebbé tételére. Emberfej alakúra öntötték. A barokk idők múltával ez a szokás ugyan aláhanyatlott, mégis egyes harangöntők még a XIX. században is visszatértek rá. Zemplén mai állományából is hét harangon találunk emberfej alakú fület. Van közöttük bozontos hajú férfit ábrázoló (Erdőhorváti rk. 1653 — 1. kép), mások női fejet (Filkeháza gk. 1661, Tokaj orthodox 1790 - 22. kép, Tarcal rk. 1856, Tállya rk. 1862 - 19. kép). 39 7 Természetesen a tárcsás korona alkalmazásával ennek a díszítésnek a lehetősége megszűnt. A középkori harangokon a figurális domborművek az akkori vallásos felfogáshoz híven Máriát, szenteket ábrázoltak. Ilyenek azonban a legkorábbi Zemplénből ismerteken nem találhatók. Ezek ugyanis a XVII. század közepén készültek, amikor is ez a vidék túlnyomórészt református lakta volt, a református hittételck pedig nem ismernek el különös tiszteletben részesítendő szenteket. Ebből kifolyólag kerülik a személyek ábrázolását. Ennek ellenére Georgius Wierd több harangján, főként a donátorok megrendelésére készülteken, ott találjuk a négy evangélista mellképét, a nevük, mint pl. „S. Matheus" feltüntetésével. Ügy- tűnik, hogy ezeknek, mint a szentírás legjelentősebb könyvei szerzőinek ábrázolását a reformátusok mégis elfogadták. A katolikus egyházak viszont napjainkig változatlanul megkívánják, hogy harangjaikat egy-egv szent képmása ékesítse. A XVIII. századi harangöntők számoltak is ezzel, ezért a piacra termelt, vagyis készáruként eladásra készített harangjaikat eleve ellátták ilyenekkel. E célból az öntőformák terén bő választékkal rendelkeztek, illet\ re ma is rendelkeznek, hogy a megrendelők igényeit ki tudják elégíteni. Előfordult, hogy a református egyházak vásárló küldöttei nem találtak a harangöntőnél kész, megfelelő nagyságú, figurális ábrázolástól mentes harangot. Dolgukvégezetlenül mégsem akartak hazatérni, vettek egyet, de miként az alsódobszaiak 1793-ban Eperjesen Szűz Mária képével tették, a domborművet lereszeltették. 39 6 82 rk., 31 ref., 21 gk. harang. 39 7 Hmbcrfcj alakú fül van két továbbin is: Károlyfalva rk. 1795, Golop rk. 1807. 135
