Patay Pál: Zempléni harangok (Officina Musei 18. Miskolc, 2009)

Feliratok

Mindezek hűen tanúskodnak arról, hogy az idegen anyanyelvű kézművesek előbb-utóbb azonosultak az ország lakosságának többségével. De a legjobb példáját ennek egy Németországban, Halléban született pesti mester esetében tapasztalhatjuk. Tudjuk, hogy kezdetben Heinrich Eberhard olvasható a harangjain. 1805-től azonban már Henricus Eberhard,

32

1 majd 1823-tól utóbbi mellett Eberhard Henrik is.

32

2 De az ugyancsak Németországban született Schaudt András is magyarul nevezte meg magát mindhárom zempléni harangján.

32

3 A kisgejőci mesterek kezdettől fogva magyarul írták a nevüket. Az idősebb László Sándor, valamint a násza, Egri Ferenc azonban a társadalmi osztályhelyzetük fitogtatásaként a nevük elé odaírták: „nemes". Tették pedig ezt történetesen a reformkor idején, amikor a magyar társadalom haladó szellemű tagjai éppen a nemesi előjogok eltörlését szorgalmazták,

32

4 illetve azokat az 1848-as törvények már el is törölték.

32

5 Mint érdekességet jegyezzük még meg, hogy két esetben a kisgejőci mestert megnevező szöveg betűi folyóírásosak.

32

6 Az öntőmester neve egyébként kétféle alakban szokott a feliratokban szerepelni. Vagy egyszerű kijelentő mondatban: „öntötte" (fudit, wurde gegossen), „öntetett ... által (fusa per ...), vagy mintha a harang maga nevezné meg magát: „öntött engem" (fudit me, fusa sum, goss mich). Utóbbi alak magyar nyelvben azonban csak a Harangművek R. T. harangjain fordul elő. A sátoraljaújhelyi piaristák egykori, 1697. évi harangján barokkosan bővítve „Durch Feyr bin ich geflossen, Johann Michael Schneider ... hat mich gössen".

32

7 Ötnegyed évszázaddal később ennek egy ugyancsak barokkos változatát, „Zu Gottes Ehr bin ich geflossen ..." újította fel Anton Sahlinger, az egri öntöde művezetője.

32

8 Rosalia Jiistel harangjain azonban egy harmadik formulát találunk. Ö maga nem volt mester, csak mint özvegy birtokolta a műhelyt. Az öntés munkáit egy művezetője végezte, illetve irányította. Nem írhatta tehát a harangokra, hogy „fusa per ..." (öntetett ... által), csak „fusa sub Rosalia Jüstel" (öntetett R. J. alatt). A XVII. századi zempléni harangokon, azon a néhányon, amelven az adományozó mecénás, pl. I. Rákóczi György, illetve az öntést megrendelő személy neve szerepel, latin szövegbe van foglalva.

32

9 Több XVIII. századi harangon is latin feliratot alkalmaztak erre a célra, bár egyre ritkábban. Előbb-utóbb magyar megnevezések váltották fel ezeket. A legkésőbb latinul írt donátori nevet 1790-ből ismerjük (Tállya ev.), a legkorábbi magyarul írottat 1760-ból (Kenézlő ref.). Csak mint érde32

1 Szcgilong rk. 1819. 32

2 Szerencs rk. 1823, Monok rk. 1833. 32

3 Tokaj ref. 1847, Tarcal rk. 1856, Gesztcly ref. 1862. 32

4 Sz.egilong rk. 1833, I Iáromhuta-Újhuta rk. 1834, hácacséke ref. 1835, Erdőhorváti ref. 1845. 32

5 Kovácsvágás ref. 1850, Bodrogkercs/túr ref. 1850. 32

6 Háromhuta-Középhuta rk. László Lajos és Ferenc 1874, Füzérkajata ref. László Lajos 1875. 32

7 Feyr = Feuer. - Tűz által olvadtam ... öntött engem. Sátoraljaújhely rk. piaristák 1697. 32

8 Isten tiszteletére olvadtam - Tokaj 1830. 32

9 Sárospatak ref. 1642, Szerencs ref. 1646, illetve Olaszliszka rk. 1633, Vilyvitány rk. 1654. Tolcsva rk. 1655. 129