Patay Pál: Zempléni harangok (Officina Musei 18. Miskolc, 2009)

Történeti áttekintés

Áttekintve a zempléni harangok történetét, megemlíthetjük még, hogy ha csak néhány, de készült harang iskolák számára is. Közülük több előbb-utóbb templomtoronyba került. Végezetül arról is be kell számolnunk, hogy a XIX. század közepéig az egyházak sokszor nem öntették az új harangot, hanem a harangöntőknél már készen lévők közül választották ki és vették meg. Ilyeneknek tekinthetjük Georgius Wierdnek is mindazon harangját, amelyen nincs az egyház neve megemlítve. A megyaszóiak is bizonyára készen vettek a kassai Schneidertől 1702-ben harangot; ugyanis a község neve csak utólag lett rávésve. Ugyanígy a tiszalúciak 1751. évi harangjára is. Azt meg a forrásokból tudjuk, hogy az erdőbényei reformátusok az 1782-ben meglévő harangjaik egyikét vásárolták, a kesznyéteniek pedig 1763-ban Szikszón, a mezőzomboriak 1778-ban Eperjesen, a tiszakarádiak 1815-ben a debreceni vásáron vettek egyet-egyet. Akárcsak az alsódobszaiak 1793-ban Eperjesen. Utóbbin Szűz Mária domborműve volt kiöntve; ezt még a műhelyben le is részeltették.

31

0 31" Rcvleányvár ref. 1648, Sárazsadány gk. 1648. 127