Patay Pál: Zempléni harangok (Officina Musei 18. Miskolc, 2009)

Történeti áttekintés

Budapesten is nyitni egy műhelyt, egyben a központját is ide áthelyezni, ezért 1909ben megvette Thúry János fiának, Ferencnek az özvegyétől a Lehel utca 6. sz. alatti házát. Hogy öntött-e itt, nem tudjuk biztosan.

26

9 Mindenesetre ez a vállalkozása nem válthatta be az elképzeléseit, mert már 1911-ben az irodájával is visszatért Kisgejőcbe. Ujcsanáloson az evangélikusoknak volt egy harangjuk, amelyről az egyház jegyzőkönyvébe 1865-ben azt írták be: „A harang öntetett Miskolczon Kulcsár Adolf nevezetű rézműves által". Kulcsárnak más harangjáról sehonnan sem tudunk, így azt sem tudjuk, hogy ha ritkán is, de hivatásszerűen foglalkozott-e harangöntéssel, vagy ez csak kísérlet volt a részéről. Esetleg nem is ő öntött, csak közvetített; az egyházzal ő szerződött, de ő egy valódi mesterrel végeztette el az öntést. Mint ahogy a miskolci Herz Zsigmond sem lehetett a harang öntője, csak az ügylet közvetítője. Lehetséges viszont, hogy ő készítette a harangszéket és szerelte fel arra a harangot. A tállyai református templom egyik harangja — 152 cm-es átmérőjével a legnagyobb a vidékünkön — Sziléziából, Bialából (egykor Németország, ma Lengyelország) származik; Carl Schwabe öntötte 1894-ben. A korábban is létezett katolikus templomok harangjainak száma a XIX. század folyamán nemigen változott. Bár közvetlen adatforrással nem rendelkezünk az első világháború kezdetén megvolt harangállományukról, mégis a háború utániból következtetni tudunk rá. A legtöbb toronyban általában három harang volt (kettőben négy is),

2

7" sok egyház viszont beérte továbbra is kettővel. A katolikus lakosság számának gyarapodásából adódóan azonban nem egy faluban, ahol templomuk nem volt, felállítottak egy haranglábat és beszereztek abba egy-egy harangot (pl. Füzérkomlóson, Tiszalúcon stb.). Ez a harangjaik összlétszámát ugyan emelte, de a helyenkénti átlagot alászállította (62 helyen 126 harang — átlag: 2,0). Ugyanakkor a református egyházak legtöbbje, amely a XVIII. század végén általában csak egy haranggal rendelkezett — az is csak egy haranglábon lógott —, igyekezett a XIX. század folyamán (volt, amelyik csak a XX. század elején)

27

1 tornyot is építeni és egy második harangot beszerezni. Ennek következtében a reformátusok harangállománya jelentősen gyarapodott, és az 1898. évi összeírás (Adalékok) alapján a templomonként! átlag 1,9-re emelkedett (63 helyen összesen 118 harang). A görög katolikusok első világháború előtti harangállományát 57 harangra becsüljük, ami 26 toronyban, illetve haranglábon volt elhelyezve (átlag: 2,1). Az első világháború idején a harangállomány a hadi célokra történt rekvirálások következtében nagymértékben megfogyatkozott. (L. A harangok pusztulása fejezetet.) Nyilvánvaló volt, hogy a háború végeztével előbb-utóbb pótolni szándékozzák az elrekvirált harangjaikat. Felismerve ezt, a Diósgyőri Vasgyár már 1917-ben megkezdte az acélharangok öntését. Minthogy ekkor bronzharangot még nem lehercf. 1909, Karcsa rk. 1910, Mcxőzombor gk. 1910, Pálháza ref. 1911, Nagyrozvágy ref. 1912, Vámosújfalu ref 1912, Makkoshotyka ref 1914, Szcgilong ref. 1914. 26

9 Ismerjük egy „Budapest 1910" feliratú harangját Balassagyarmatról. Pataj 1958. 150. 27

0 Sárospatak, Rátka. 27

1 Pl. Alsódobsza, Bodrogolaszi. 122