Viga Gyula: Miscellanea museologica II. (Officina Musei 17. Miskolc, 2008)
ELEGYES NÉPRAJZI ELŐADÁSOK ÉS ÍRÁSOK
eszközei és technikái a Latorca mentén megérték a 20. század derekát. 15 Az árterek hasznosításának számos formája érhető tetten ma is a legidősebbek emlékezetében, s az Eszenke nevű ártéri legelő még néhány évtizede is a külterjes állattartás szubsztrátumaként működött. Nem kívánom itt vitatni Bellon Tibor markánsan megfogalmazott és képviselt véleményét az ártéri gazdálkodás kérdéséről; különösen érzékelem és értékelem abban a táj átalakításával változó gazdasági folyamatok hangsúlyát, szemben az ősi ártéri gazdálkodás felfogásával. 16 Ma gam azonban a Latorca mente tájhasznosítását nem tartom ártéri gazdálkodásnak. Különösen a 18. századi bevallások adatai igazolják - még a forrás jellegének figyelembevétele mellett is -, hogy a tevékenységi formák elsődleges szervezője a mezőgazdálkodás rendszere és annak éves ciklusa. Mindezt a feudális termelési mód és tulajdonlás, az egyéni és közös földhasznosítás feudális rendje keretezi, amiben kétségtelenül nagy jelentősége van a mezőgazdálkodáson kívül eső haszonvételeknek és az azokhoz kapcsolódó feudális szolgáltatásoknak is. A gazdálkodás elsődleges céljai azonban a termelőtevékenység keretében helyezkednek el, a tulajdonlás és birtoklás egész rendje éppen úgy azt szolgálja, mint a jobbágyparaszti üzemek szervezete. Ezek a célok motiválják mindenekelőtt éppen a táj átalakításának célkitűzéseit is. 5. A 18-20. század során kiemelkedő gazdasági jelentősége volt a Latorca mente legeltető állattartásának. A úrbéri bevallások szerint nem volt ritkaság jobbágy portánként a 10-20-30 sertés, 6-8-10 szarvasmarha sem. 17 Annak ellenére, hogy az egyes falvak nem egyformán voltak ellátva legelővel, s a rétek kaszálás előtti legeltetése, a tarló aratás utáni megjaratása a jószággal teljesen közönséges dolog volt. Több történeti adat igazolja a recens gyűjtések megfigyeléseit arról, hogy a legelőben ínséget szenvedő falvak lakosai más település határára adták az igás, ill. növendék szarvasmarháikat legeltetni. Kelecsény bevallásában például ez szerepel: „Marhájoknak elegendő legelőmezeje nincsen, hanem más határokon is legeltetni kényteleníttetnek, azért pedig dolgozni szoktak." Hasonlót tartalmaz Iske investigatioja: „Aratásig sem vonó, sem heverő marháiknak nincs elegendő legelő mező, más szomszéd határokon legeltetik azokat." 18 Hasonló kiegyenlítő szerepe volt az állattartásban a más határon bérelt kaszálónak is. A Latorca mentén a 20. század elejéig jelentős állatállományt akkumulált a tölgyerdők makktermése is. A makkos erdők a sertéstartás fontos takarmánybázisát jelentették, ám falvanként eltérő lehetősége volt a makkoltatásnak, beleértve a jobbágyfelszabadításig a földesúrral közös erdei legeltetés ellentmondásos 15 D. VARGA László 1984. 53-74., D. VARGA László 1989a. 60-67., VIGA Gyula VISZÓCZKY Ilona 1997. 167-171. 16 BELLON Tibor 1989. 19-26., BELLON Tibor 1991. 109-124., SZILÁGYI Miklós 1982. 299-312. 17 TAKÁCS Péter - UDVARI István 1998. 11. 18 TAKÁCS Péter - UDVARI István 1998. 110., 123., VIGA Gyula 1996. 24-25.
