Viga Gyula: Miscellanea museologica II. (Officina Musei 17. Miskolc, 2008)

ELEGYES NÉPRAJZI ELŐADÁSOK ÉS ÍRÁSOK

350 méternél magasabb) területeit erdők borítottcik, s ebben a régióban a fakitermelés, a bányászat és a manufakturális ipar biztosított megélhetést a gyér lakosságnak. A Hegyköz (a Bózsva-patak és mellékvölgyei) területén irtványföldön gazdálkodtak és a környező erdőségekből éltek az itt megtelepült magyar és szláv közösségek:' (FRISNYÁK S. 1985. 105-106.) Az etnográfus Gunda Béla is a hagyományos zempléni kultúra és életmód övezetes jellegét hangsúlyozta, s az alábbiakban foglalta össze a táj néprajzi karakterét: „Ha a Zempléni-hegység területét vizsgáljuk, három kulturföldrajzi és néprajzi övezetet különböztethetünk meg. Délen a Bodrogköz sík, színmagyar és honfoglalás-kori leletekben bővelkedő területe fekszik, amelyre a nagymértékű állattenyésztés és földművelés jellemző. Az egykori mocsarak ökológiai hatása azonban még érezhető. A Zemplénihegység déli lejtőjén intenzív szőlőkultúra létesült. Itt már a lakosság vegyes. Német és ukrán elemeket találunk. Egyes pontokon (Tokaj) megjelentek a görög kereskedők és magának a szőlőkultúrának a kifejlesztésében talán részt vettek francia-vallon telepesek is. A szőlőkultúrát reprezentáló övezet mögött szlovák és részben ukrán eredetű települések foglalnak helyet. Ilyen a ma is ukrán nyelvi sajátságokat felmutató Komlóska, Rudabányácska, korábban Mogyoróska. A szlovákfalvak két csoportban helyezkednek el. Az egyik csoport a regéci Háromhuta néven ismert Ohuta, Középhuta és Újhuta, a másik Vágáshuta, Kishuta és Nagyhuta. A Hegyköznek az északi részén fekszik Füzér, amelynek szintén van szlovák lakossága, de egy igen ősi református magyar rétege is. Jelentős a szlovák elemek száma Hollóházán, valamint Alsóregmecen" (GUNDA B. 1976. 33.) A táji tagolódás e térbeli konstrukciójának néprajzi szempontú kitöltése és értelmezése a tájhasználat történetéről, a zempléni ember tevékenységi formáinak specifikumairól, ugyanakkor időrendjéről is informál, s hangsúlyozza a vidék egymást váltó generációinak néprajzi jellegét (A táj használatról összegzőén: KONKOLYNÉ GYÚRÓ É. 1990). A mezőgazdálkodás jellege A zempléni táj karakteres földművelő hagyománya néprajzilag feldolgozott, számos tanulmány mellett két monográfia is foglalkozik vele (BALASSA I. 1964; IKVAI N. 1967).

2 Vidékünk nem az intenzív földművelő gazdálkodás területe: majd' mindenütt keveset termett, s nem hálálta meg a föld a befektetett munkát. A táji adottságok - tengerszint feletti magasság, az eróziót befolyásoló lejtők meredeksége, vízjárás stb. - eltérő feltételeket teremtettek, de egészében a hegység falvainak zömében a földművelés nemhogy árutermelő jelleget nem öltött, de a népesség létfenntartását sem tudta biztosítani. Erőteljes volt az önel1 A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem néprajzi tanszékének hallgatói - Gunda Béla professzor irányításával - 1953-tól mintegy tíz éven át végeztek szisztematikus terepmunkát Zemplénben. A célul tűzött, monografikus igényű tanulmánykötet nem készült el, csak egyes fejezetei láttak napvilágot: SZABADFALVI József 1981. 11-24., Vö. SZABADFALVI JózsefVIGA Gyula szerk.: 1981. 2 Mivel főleg e két munka alapján foglalom össze a témát, rájuk csak indokolt esetben hivatkozom.