Viga Gyula: Miscellanea museologica II. (Officina Musei 17. Miskolc, 2008)
ELŐADÁSOK ÉS CIKKEK A MUZEOLÓGIAI KÖRÉBŐL
teljesen elhanyagolt mind a magyar, mind a szlovák kutatás (Siska József, Viga Gyula). 8 d) Végére hagytam a természettudományi kutatásokat, ami némiképp utal ezen szakágak helyére és helyzetére is a vidéki múzeumokban, azzal együtt, hogy eredményeik legerőteljesebben nemzetközi kötődésűek és széles szakmai érdeklődésre számot tartók. Intézményrendszerünkben a legjelentősebb az Asványgyűjtemény működése, amit lényegében a kiváló Szakáll Sándor hozott létre: ő ma már a Miskolci Egyetemen tanszékvezető, de a Kárpát-medence legjelentősebb kollekciói közé tartozó anyag alakítása, az általa kiválasztott utódok, tanítványok munkája ma is az ő figyelmével zajlik. Az élővilággal való foglalkozás Gyulai Iván távoztával a miskolci múzeumban lényegében megszűnt, viszont Hegyessy Gábor személyében kiváló fiatal kutató került a sátoraljaújhelyi Kazinczy Ferenc Múzeumba, aki - térségi feladatai mellett - máris a futrinkák nemzetközi rangú kutatója. e) Szólnom kell végül az intézményi kiadványokról, amelyek munkatársaink publikációs fórumai, de rendre maguk köré gyűjtik a térségünkben élő, vagy csak itt tevékenykedő, de más intézményekben dolgozó kutatók eredményeit is. (Megjegyzem, a fiatalabb korosztály egyre inkább a digitális megjelenésre esküszik, az én generációm ragaszkodik erősen a nyomdaszagú könyvekhez.) Első helyen A Herman Ottó Múzeum Evkönyve című periodikát említem - annak ellenére, hogy a forgalomban levő, akadémiai hivatkozási indexek meglehetősen lebecsülik ezt a műfajt. 1957-től jelenik meg az évkönyvünk, karácsony előtt várható a 46. kötete, s talán nem elhanyagolható, hogy mintegy 350 könyvtárba - ebből csaknem 200 külföldi - jut el könyvcsere révén. A korábbi évtizedekben többféle sorozatunk létezett (Borsodi Kismonográfiák, A Miskolci Herman Ottó Múzeum Néprajzi Kiadványai, A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei stb.), ám a mai pénzszegény világban csupán egyet tartottunk fent, ami kisebbnagyobb táji, ill. tematikus összegzéseket ad közre (Officina Musei). Munkatársaink természetesen szakmájuk más hazai magyar és idegen nyelvű, ritkábban külföldi kiadványaiban is publikálnak. Ha most végezetül meg kellene válaszolnom a konferencia szervezőinek azt a kérdését, hogy mindennek milyen a tudományos és társadalmi beágyazottsága, különösen is regionális hasznosításának lehetősége, akkor zavarban lennék. Az bizonyos, hogy a kulturális örökség tematikája ma sehol nem hiányzik egyegy térség tudományos működésének organizmusából. Túl azon, hogy a tudományok struktúrájába mindez beépül, sajátos színt is képvisel a térség arculatán. Gondoljanak arra, hogy a mai nemzedékek részéről, akik a kézműves tevékenységek, a hagyományos kultúrákban általános praktikum ismerete nélkül nőnek fel, minden korábbinál erősebb érdeklődés nyilvánul meg az előző generációk öröksége iránt. A múzeumok, skanzenek a turizmus által leginkább megcélzott intézmények, amelyek egyszerre nosztalgikusak s informatívak: tájékoztatják mind a helyben élő utódokat, mind a máshonnan érkezőket. Ezek az információk VIGA Gyula 1996., VIGA Gyula (szerk.) 2000., VIGA Gyula (szerk.) 2006.