Viga Gyula: Miscellanea museologica II. (Officina Musei 17. Miskolc, 2008)

KIÁLLÍTÁSOK ELÉ

Magam is hiszek abban, hogy az ismerős hajlatok, a különleges-zöld vizek, a géresi pincék, a táj objektív ritmusa mellett van a kötődésnek egyfajta öröklött, a génekben kódolt szellemisége is. Bizonyára hallották már: borvidékeken, Európa távolabbi tájain is azt tartják, hogy mikor a szőlő virágzik, megmozdulnak a borok a pincékben. Vagyis van a kötődésnek, a kapcsolatnak a racionalitáson túli, nehezen megmagyarázható, szellemi vonatkozása is. Aligha lehet kisgéresi, akinek akár sok ezer kilométer messzeségben is, ne az itteni pincék jussanak eszébe egy pohár borról. Én úgy látom, hogy a mai világunk, az önszerveződő közösségek, a szülőföldhöz és a megtartó közösséghez való erősödő ragaszkodás csak erősíti, hangsúlyozza mindezek fontosságát. Nem kétséges számomra, hogy Ferencz György, Tiszai Nagy Menyhért és Nagy Zoltán műveikben ható személyisége és szellemisége erősíti a Bodrogköz megtartó erejét, egyszersmind formálja az itteniek látásmódját, de nem egyszerűen ideköti, hanem tágítja is a bodrogköziek világát, szellemi horizontját. Őszintén remélem, hogy a mai kiállítás ünnepi hangulata mind az alkotókban, mind az érdeklődőkben ezt a köteléket erősíti - mindannyiunk épülésére! A három művésznek töretlen alkotókedvet, Önöknek pedig tanulságos élményt kívánok! (Kisgéres [Maly Hores], 2007. augusztus 31.)