Viga Gyula: Miscellanea museologica II. (Officina Musei 17. Miskolc, 2008)

KIÁLLÍTÁSOK ELÉ

Azt írja a Te láttad Uram... című könyve „törmelékei" között, hogy: „Ha szeretettel festek egy tájat, lehetetlen, hogy ne hasonlítson rám." Bizonyára így van: egymást formálják lassan hetedfél évtizede, s új utakat keresve, szellemében is mindig ide tér meg Zoltán fia is. Ugyanazon a helyen fogalmazta meg a következőket is: „Ha majd közeledtek a távolból hazafelé, még nagyon sokáig a templom lesz az, amit falutokból, nevelő házatokból elsőként megpillanttok. S ha nem is gondoltok rá, de érzéseitek csöndes zugában ott lesz az Isten." Talán kevés hely van, ahol közelebb lehet az Isten a híveihez, mint az északkeleti reformátusság parányi, fehér falú falusi templomaiban. Például a bodrogközi falvakban, ahol a parányi magaslatokon álldogál az isten háza, amihez még nem is olyan régen, olykor vízen mentek el a falusiak, a templomajtó előtt kikötve csónakjaikat. Ahol a szomszéd baromfiudvar aprólékjának kárálása a vasárnap délelőttökön jól megfér a zsoltár dallamával. Bár Tiszai Nagy Menyhért kötődése egyértelmű ehhez a tájhoz és népéhez, annak habitusához, mégsem egyszerű a viszonya magával a hagyománnyal. Legmegbízhatóbb forrásként ismét őt idézem: „Nem mindenáron újat csinálni, sokszor értelmetlenséget; hanem megmenteni és továbbvinni azt a sok szépet, azt a sok értéket, amiről azt hittük, hogy a miénk, pedig - nem is ismerjük." Nagy Enzoe Zoltán inkább kísérletező alkat. Nem csupán témái rendkívül változatosak, de szívesen próbál ki új meg új technikákat is. Hadd idézzek tőle is egy gondolatot, saját vallomásából! „Festményeim témái is változóak: fantáziaképek, portrék, ahol a lírai ábrázolástól egészen az ironikusan groteszkig az arcok egész skáláját mutatom be. A portrékon megfestett embereket szeretem, és úgy festem, ahogy látom őket: szépségükkel és hibáikkal egyetemben. Nem maradhat el a természet ábrázolása sem, ahol szeretem az extrém helyzeteket, a nem szokványos témákat és a megvilágítást." Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim! Az itt bemutatkozó Tiszai Nagy Menyhértnek és Nagy Zoltánnak jó szívvel gratulálok, további alkotó munkájukhoz jó kedvet, töretlen békességet kívánok! Mind nekik, mind Fehér József igazgató úrnak hálás vagyok, hogy a mai ünnep részese lehettem, Önöknek pedig nagyon köszönöm, hogy megtiszteltek a figyelmükkel. Kérem, tekintsék meg a kiállítást! (Sátoraljaújhely, Kazinczy Ferenc Múzeum, 2007. február 22.)