Viga Gyula: Miscellanea museologica II. (Officina Musei 17. Miskolc, 2008)

ELŐDÖK ÉS (EGYKOR VOLT) TÁRSAK

tudja hasznosítani a Bodrogköz kutatója. Tevékenységében nem vált el egymástól a néprajzi gyűjtő és a tájnyelv kutatója, a tanár és a tudományos ismeretterjesztő, tudását egészében a tradíció megismerése és egy újfajta falusi műveltség szolgálatába állításának szándéka jellemezte. Ugyanakkor kitűnő segítője és adatközlője volt a legkülönbözőbb tudományos munkáknak: Nagy Géza révén Karcsa biztos adatbázist jelentett a néprajzi és népnyelvi kutatásoknak. Már Balassa Ivánnak is segített a karcsai mondák gyűjtésében,

4 de folklórgyűjtő munkája a karcsai meseanyag teljes számbavételében teljesedik ki. (Az anyag tudományos rendezésében Erdész Sándor volt a segítségére.) Gyűjtésének csak egy része látott napvilágot.

5 Összegyűjtötte Karcsán a család- és ragadványneveket, az állatneveket, a szólásokat és közmondásokat,

6 a bodrogközi balladákat,

7 gyermekjátékokat és a népdalokat - az utóbbi munkák kéziratban maradtak. Összegező munkákat jelentetett meg az 1990-es években a Bodrogköz népnyelvéről,

8 a táj földrajzi neveiről,

9 bibliográfiát a Bodrogköz kutatásáról,

10 végül vaskos monográfiát a szülőfaluról.

11 Ebben egy élet munkája összegződött: befejezése után nem írt többet, a könyv halála után öltött testet. Most látjuk, hogy életműve mennyire organikus, egységes, s jelentős a Bodrogköz kutatása számára. Bár Nagy Géza fél évszázadon át nagyszerű munkása és segítője volt a néprajznak és a múzeumügynek, az egymást váltó szakember-generációknak, neki magának csak rövid időre adatott meg, hogy főállású néprajzosként dolgozzon: 1987-1993 között a pácini Bodrogközi Múzeum igazgatójaként, egyetlen szakembereként kamatoztathatta tájékozottságát, tudását. A megyei múzeumi szervezet munkatársaival együtt elkészítette az új intézmény első állandó kiállítását, új státusában folytathatta a vidék tárgyi és szellemi hagyatékának gyűjtését. Megindította a Bodrogközi Füzetek kiadványsorozatát. Rendkívül aktív szereplője volt települése és a vidék kulturális életének, oktatásügyének, a honismeret és a hagyományőrzés ügyének. Tanítványai közül sokan máig segítői a néprajz ügyének, dolgozzanak akár pedagógusként, rádiósként vagy más területen: Nagy Géza beoltotta őket a hagyományok megbecsülé4 Karcsai mondák. Új Magyar Népköltési Gyűjtemény XI. Budapest, 1963. 5 Karcsai népmesék. Új Magyar Népköltési Gyűjtemény XX-XXI. Budapest, 1985., A király virágos kertje. Budapest, 1987. Akadémiai Kiadó. 6 Karcsa mai család- és ragadványnevet Magyar Személyncvi Adattárak, 16. Szerk.: HAJDÚ Mihály. Budapest, 1977. 66 lap, A bodrogközi Karcsa állatnevei (1959-1979). Magyar Névtani Dolgozatok, 22. Szerk.: HAJDÚ Mihály. Budapest, 1981. 43 lap, Karcsai szólások és közmondások. Magyar Csoportnyelvi Dolgozatok, 30. Szerk.: HAJDÚ Mihály. Budapest, 1987. 70 lap. 7 Bodrogközi balladák 1. Bodrogközi Füzetek 9. Karcsa-Pácin 1996. 62 lap, Bodrogközi balladák II. Bodrogközi Füzetek 10—11. Karcsa-Pácin 1997. 240 lap. 8 Bodrogközi tájszótár. Bodrogközi Füzetek 4-5. Pacin, 1992. 314 lap. 9 A magyarországi Bodrogköz földrajzi nevei. Bodrogközi Füzetek 6-8. Pacin, 1994. 412 lap. 10 A Bodrogköz helytörténeti és néprajzi bibliográfiája 1837-1997. /-//. Bodrogközi Füzetek 1213. Sárospatak-Karcsa 1999. 504. A köteteket a hűséges barát, Kováts Dániel 70. születésnapjára ajánlotta. 11 Az ezeréves Karcsa krónikája. Karcsa, 2002. 565 lap.