Viga Gyula: Miscellanea museologica II. (Officina Musei 17. Miskolc, 2008)

ELŐDÖK ÉS (EGYKOR VOLT) TÁRSAK

Nagy Géza (1930-2002) 2002. augusztus 5-én, 72 éves korában elhunyt Nagy Géza általános iskolai tanár, kiváló néprajzi gyűjtő, honismereti munkás, a Bodrogköz népéletének, hagyományos műveltségének fáradhatatlan kutatója. Csak aki ismerte, különösen akit néprajzi gyűjtőútja, tudományos munkája vitt a Bodrogközbe, az tudta, hogy a „Tanár úr" egyszemélyes intézményként tevékenykedett. Mindkettőjüket közelről ismerve, megfellebbezhetetlennek tartom immár a közelmúltban ugyancsak eltávozott Balassa Iván véleményét, aki 1997-ben önálló írásban méltatta Nagy Géza munkásságát; bevezetőként ebből idézek két, sokat eláruló gondolatot.

1 „Nagy Géza azon kevés néprajzkutatók közé tartozik, akik születésüktől kezdve ugyanabban a faluban éltek és gyűjtötték-feldolgozták annak népi műveltségét. Ilyen vonatkozásban leginkább Szűcs Sándorhoz, a Bihar megyei Nagy-Sárrét jeles néprajzkutatójához lehet hasonlítani, aki életének nagyobb részét a biharnagybaj omi szülői házban élte le. Igaz, közelebbi példa is akadt, hiszen a szomszédos Cigánd néprajzi gyűjtője, híres tánccsoportot szervező tanítója, a tiszakarádi születésű Kántor Mihály, ahogy megválasztották a képző elvégzése után abba a faluba, egész életen át ott tevékenykedett." Ugyanott Balassa így értékeli az akkor még be nem fejezett életpályát: „Négy évtized telt el első találkozásunk óta, és ez idő alatt olyan munkásságot mutatott fel Nagy Géza, amilyennel kevesen dicsekedhetnek még olyanok is, akiknek a gyűjtés és feldolgozás az egyedüli feladatuk." Magam, kapcsolatunk, találkozásaink emlékét jó szívvel őrizve, csupán ennek a gazdag életpályának az áttekintésére, Nagy Géza bodrogközi kutatásainak rövid ismertetésére vállalkozhatom. 1930. június 9-én született Karcsán, ahonnan az általános iskola után a nagy hírű sárospataki református kollégiumba került. Elsősorban a jó parasztgazda, a szövetkezetesítés idején is magángazdálkodóként dolgozó édesapja miatt, nem vették fel továbbtanulni. Nehezítette helyzetét a gyermekkorban elszenvedett paralízis, ami egy életen át nehezítette a mozgását, munkáját. Kezdetben könyvelőként, majd 1959-től képesítés nélküli pedagógusként dolgozott, akkor iratkozott be az egri tanárképző főiskola magyar-történelem szakára, ahol 1965-ben kapott diplomát. Az 1960-as évek derekára Nagy Géza már gyakorlott néprajzi gyűjtő, amiben több kitűnő embernek is szerepe volt: Ujszászy Kálmán és a Sárospataki Népfőiskola Nagy Géza nemzedékéből is sokakat beoltott a „falumunka" szereBALASSA Iván: Nagy Géza, a Bodrogköz kutatója. Széphalom 9. A Kazinczy Ferenc Társaság Évkönyve 1997. 405^409. Sátoraljaújhely. Balassa Iván írásának függelékeként jelent meg Nagy Géza bibliográfiája. Jelen írás annak adatait KOVÁTS Dániel nekrológjának információival egészíti ki: Nagy Géza életműve (1930-2002). A Herman Ottó Múzeum Évkönyve XLI. (2002) 505-510. Miskolc. Ezúton köszönöm meg Kováts Dániel adatait, szíves segítségét.