Viga Gyula: Miscellanea museologica II. (Officina Musei 17. Miskolc, 2008)

ELŐDÖK ÉS (EGYKOR VOLT) TÁRSAK

azonosítani. Tevékenységében az etnográfiai témák és az etnoszemiotikai elemzések jól megférnek a népművészettel, a tudománytörténeti feldolgozások a turisztika néprajzi és muzeológiai vonatkozásaival, a fotográfia históriájával. Nem csupán a néprajz/antropológia és az érintkező diszciplínák új eredményeire nyitott, hanem a zenére, a filmre, a fotográfiára és a képzőművészetre is. Ha a termékeny életpálya eddigi eredményeit nézzük - a bibliográfia 15 önálló kiadványt és mintegy 250, hazai és külföldi szakfolyóiratokban, évkönyvekben, tanulmánykötetekben megjelent tanulmányt, közleményt, előadást és kisebb cikket tartalmaz -, annak néhány sarokpontja karakteresen kirajzolódik. Első helyen Gráfik Imre múzeumi, muzeológusi elkötelezettségét említem. Kutatásai leggyakrabban a tárgyak irányából bomlanak az azokat használó egyének és csoportok kulturális és társadalmi meghatározottsága felé. A közlekedés és a szállítás eszközei, hangsúlyosan a hajóvontatás és a vízi járművek históriája és tipológiája a kereskedelem kultúrtörténetében és a kontinentális jelentőségű dunai hajózásban és gabonakereskedelemben bomlik ki nála (Szállítás és közlekedés Szentendre szigeten. Budapest, 1971., A magyarországi fahajózás. A hajóvontatás néprajza. Budapest, 1983., Hajózás és gabonakereskedelem. Debrecen, 1992). A magyarországi településnéprajz és a népi építészet a szabadtéri néprajzi muzeológiában teljesedik ki, de a kézművességről és a tárgyalkotó népművészetről szóló feldolgozásaiban is az egyik csúcspont a nyereg, vagyis újra visszajut az ív a közlekedés és szállítás körébe is (A nyereg. A Néprajzi Múzeum tárgykatalógusai 6. Budapest, 2002). Hasonlóan egységes probléma-nyalábot képez Gráfiknál a „hármas határ" szerepe a tradícióban, ill. annak kulturális vonatkozásai, valamint a határon túli magyarság kulturális öröksége, pontosabban mindezek együttes hatása térségünk jelenére és jövőjére (Signs in Culture and Tradition. Szombathely, 1998., Széki lakodalom [Turbéky Dénes fényképeivel] Marosvásárhely, 2000). Ljubljana és Lendva, Bécs és Gerersdorf mind a kutatás, mind a kiállítások révén egységes vérkört képez munkásságában. De nem feledkezhetünk meg a jelek vizsgálatában elért eredményeiről, etnoszemiotikai tanulmányairól, és idekapcsolódó szerkesztői tevékenységéről sem (A társadalom jelei. Szemiotikai tanulmányok. Válogatta és társszerkesztő. Budapest, 1977., Kultúra és szemiotika. Szerkesztette Voigt Vilmossal. Budapest, 1981. Jel és hagyomány. Etnoszemiotikai tanulmányok. Debrecen, 1992). Bizonyára a múzeumi közeg, élettér is befolyásolja, hogy Gráfik Imre sokféle témával foglalkozik, mindezek azonban összeérnek, organikus egységet képeznek munkásságában. Igen gyakran kiállítások foglalják magukba mindazt, amit a témáról tud, máskor meg - úgy tűnik - a kiállítás inspirálja egy-egy terület tudományos elemzésére, ill. összegzésére. De nem csak a témaválasztásai jellemzőek, hanem a feldolgozás, az értelmezés is: gyakran folyamatrajzok igazolják a műveltség és a társadalom változását. Hadd említsem meg itt a részben általa, részben többek közreműködésével készült főbb kiállításokat is, amelyek tükrözik Gráfik szemléletének és munkamódszerének fentebb említett rendszerelvűségét: Velemér völgyi gerencsérek (Budapest, 1970); Népi építkezés. (Szé-