Viga Gyula: Miscellanea museologica II. (Officina Musei 17. Miskolc, 2008)
ELŐDÖK ÉS (EGYKOR VOLT) TÁRSAK
kezdeményezés, amihez ne társulna legalább egyetértésével, támogatásával, kapcsolati tőkéjével. Tagja a Magyar Néprajzi Társaság Választmányának (1982-), tagja, az 1990-es években titkára volt az MTA Néprajzi Bizottságának (1986-), egy időben a TMB Néprajzi Szakbizottságának (1989-1996). A Györffy István Néprajzi Egyesület elnöke (1996-), ilyen minőségében a Néprajzi Látóhatár főszerkesztője. Egyik alelnöke a Pulszky Társaság - Magyar Múzeumi Egyesületnek (1998-), tagja a TIT Országos Elnökségének (2000-), tagja, ill. elnöke az MTA Társadalomtudományi Kuratóriumának (2001-). Ezek mellett az elmúlt három évtizedben megszámlálhatatlan időszakos testület, bizottság megbízható munkatársa volt Miskolc és Eger városában csakúgy, mint BorsodAbaúj-Zemplén vagy Heves megye kulturális életében, a magyar néprajz és múzeumügy területén. Jelenleg is a NKÖM egyik néprajzi szakfelügyelője. Magam elfogult vagyok, hiszen 30 éve ismerem Bodó Sándort. Voltam a beosztottja is, az elmúlt években pedig számos munkában volt alkalmam együtt dolgozni vele. Saját történetem, de jellemző rá, ahogyan 1974-ben a legelső kis közleményemet világra segítette. Nyári múzeumi gyakorlatomat töltöttem a Herman Ottó Múzeumban, amikor jelezte, hogy írnom kellene egy kis cikket a Közleményekbe. Látván, hogy nem találok témát magamnak, ő hozta azt a dokumentum anyagot, amiből - az ő segítségével - megírtam a néhány oldalas kis cikket. Azt nem állítom, hogy akkor is hálával emlegettem, amikor átírásra először visszaadta a ceruzás javításaitól alig olvasható szöveget, de bizonyos, hogy a példája egész életemre hatással volt, s nagyban befolyásolta a szerkesztői munkához való vonzódásomat. Úgy gondolom, hogy Bodó Sándor tájékozottsága, szervezőkészsége, megbízhatósága, empatikus készsége, toleranciája, a jószerével minden helyzetben meglevő tárgyalási készsége és közvetítő szerepe, s még számos pozitív emberi adottsága - a fent említett „szakmai" tényeken túl is - jelentősen erősíti a magyar néprajzot és múzeumügyet. Mindezekhez kívánok neki magam és a néprajzos társadalom nevében az elkövetkező évtizedekre is erőt, egészséget, türelmet! (Néprajzi Látóhatár XIII. [2004] 1-2. szám 175-179.)