Viga Gyula: Miscellanea museologica II. (Officina Musei 17. Miskolc, 2008)

ELŐADÁSOK ÉS CIKKEK A MUZEOLÓGIAI KÖRÉBŐL

pénzek, támogatások nem állnak rendelkezésre a helyben elvégzendő, elsősor­ban helyi értékű feladatok megoldásához. Mindez akadályozza a rendszerelvű tudományos tevékenységet. Nem lehetetleníti el az intézmények működését, de ad hoc jellegű tevékenységet enged meg, ami már középtávon is komoly hiá­nyokat eredményezhet. 3. Az egyes múzeumi szakterületek tudományos tevékenysége összetett szakmai kapcsolatrendszeren nyugszik, amit az egyes tudományszakok struktú­rája és az egyes szakemberek kontaktusai képeznek. Az egyes szakmai feladatok megoldásában részt vállalnak a vidéki egységek szakemberei is, ugyanakkor a nagyobb tudományos munkákban - a régészeti ásatásoktól a feldolgozó tevé­kenységig - részt vesznek más intézmények munkatársai, s viszont: a megyei muzeológus kollégák is sokirányúan kapcsolódnak be szakterületük másutt folyó munkáiba. 4. A fentiekkel együtt, ma a miskolci Herman Ottó Múzeum az ország szakmailag magasan kvalifikált és jegyzett intézménye. Nem lehet azonban fi­gyelmen kívül hagyni, hogy az 1970-es évektől szerveződött, az intézmény rang­ját erőteljesen megalapozó középnemzedék zöme az elmúlt 10 évben elhagyta a múzeumot, s - különösen a miskolci bölcsészképzés kezdete óta - az intézmény igen sokat veszített korábbi regionális társadalomtudományi kutató központ szerepéből. II. Alapvetően különbözik egymástól az egyes gyűjtemények, múzeumi szakágak története, feladataik kijelölése, és eltérően változott meg az elmúlt évtized(ek)ben a velük kapcsolatos szakmai-társadalmi elvárás-rendszer is. A Régészeti gyűjtemény a miskolci múzeum egyik alapja: világhírű avasi és bükki őskori anyagával indult a magyarországi ősemberkutatás. Ez az anyag és a korszak tudományos kutatása máig jellegadó a múzeum arculatában. Megszám­lálhatatlanul sok és sokféle korszakhoz kapcsolódó ásatást végeztek a régész munkatársak az elmúlt évtizedekben, amelyek közül kiemelkedik pl. két várme­gyei központ: Abaújvár és Borsod földvárának feltárása, vagy Karos honfoglalás kori temetője. Az 1990-es évektől új korszak kezdődött a régészkedés történetében: a nagyberuházások - autópálya, nagy csővezetékek stb. - területének előzetes feltárása. Mindez új igényeket fogalmazott meg a gyűjtemény számára is: új, önálló épület szolgálja azt a Tímármalom utcában. Régészeti alapítvány je­lenthet) garanciát arra, hogy a nagy feltárások anyaga publikációinak közlése is megindulhasson az elkövetkező években. A Néprajzi gyűjtemény és az etnográfiai kutatás alapjait főleg a nagy hírű matyó népművészet tárgyainak valamint a palócok tárgyi anyagának gyűjtése vetette meg. A második világháború után - a falu polgárosodásával - egyre erő­sebb nyitás volt jellemző a megváltozó paraszti életmód tárgyainak gyűjtésére, tradíciójának feldolgozására. Sokarcú, tagolt vidékek találhatók a megye terüle­tén, ennek megfelelően gazdag a népi hagyomány is. Egyenetlenségek figyelhe­tők meg az egyes vidékek tárgyi örökségének feltárásában, amit csak részben egyenlítettek ki a tájmúzeumok kollekciói. Az elmúlt egy-másfél évtizedben

Next

/
Oldalképek
Tartalom