Viga Gyula: Miscellanea museologica II. (Officina Musei 17. Miskolc, 2008)

ELEGYES NÉPRAJZI ELŐADÁSOK ÉS ÍRÁSOK

határozó jelentőségű - vélhetően ok és okozat is -, hogy a Bodrogköznek nincs városa. A hová szokott piacra járni? - kérdésre adott válaszokat ebben az értelemben megnyugtatóan kezelhetőnek érzem. 5. A két szomszéd falu, Karcsa és Pacin viszonyát részletező esettanulmány kapcsán opponensem egész kérdés-füzért tesz fel. Ezek a-tól h-ig mind megszívlelendők, amelyeket a téma továbbvitelénél magamnak is felvetek majd, s amire eddig nem kellő bizonyítással válaszoltam, azokat pótolni fogom. Karcsán és Pácinban a városi forma természetesen Újhelyi és Patakot jelenti, s nem a fővárost! Van persze a kérdések között olyan, amit opponensem is inkább csak sejt, ám a sejtéseknél tovább még én sem jutottam. Az általa felvetett kérdések megválaszolásával az itt közreadott esettanulmány egy önálló könyvvé fejleszthető. E kérdéscsoport utolsó elemét az képezi, hogy a néprajzi/folklorisztikai kutatások nem játszottak-e szerepet a két szomszédos település, Karcsa és Pacin megítélésében, összevetésében. Vélhetően igen! Sőt, a kérdés talán az egész Bodrogköz hagyományos kultúrájáról kialakult képre kivetíthető. Az, hogy a földművelés egyik legeredményesebb kutatója - többen jól tudják, hogy élete utolsó évtizedében megtisztelt a barátságával, tehát megjegyzésem nem von le az általa érzett megbecsülésemből! - a Bodrogközről szóló könyvében a lápok világáról írt elsősorban, s önálló kötetet szentelt Karcsa mondáinak, nem maradt hatás nélkül. A lápon fellobbanó lidércfényről, a büntetésként láncát csörgető indzsellérről többet tudnak a Bodrogköz iránt érdeklődők, mint a karakteres táj népének mindennapjairól. Volt már idős adatközlőm, aki másolatot kért tőlem a kötetről, mert az számára alig feledhető élményt jelentett. Vagyis munkánknak van, lehet némi felelőssége. Nem csupán a fentiek igazolására mondom: néha a kevesebb több lehet!