Viga Gyula: Miscellanea museologica II. (Officina Musei 17. Miskolc, 2008)

ELEGYES NÉPRAJZI ELŐADÁSOK ÉS ÍRÁSOK

Válasz „A változó és a változatlan (A hagyományos gazdálkodás, a paraszti társadalom és a kultúra változásának főbb vonásai a Bodrogközben a 19-20. században)" című disszertáció opponensi véleményeire (Pécs, 2004) M

ivel az előre megküldött, írásos válaszom lényegében az opponensi kérdésekre adott feleletekre szorítkozott, annak felolvasása előtt rövid kitérőt kell tennem. Hadd legyen az első mondat ezúttal is a köszöneté: hálás vagyok opponenseimnek a bírálatukért, fáradozásukért, eddigi tevékenységem elismeréséért. Különösen is azért, hogy nem egyszerűen minősítették disszertációmat, hanem közvetlenül vagy ráutaló módon - számos támpontot adtak munkám továbbfejlesztéséhez, esetleg könyvvé formálásához. Bár Frisnyák professzor úr nem tett fel kérdést számomra, hadd reflektáljak először az ő opponensi véleményére. Ez nem csupán azért egyszerűbb számomra, mert nem válaszolnom kell, nem magyarázattal kell szolgálnom, hanem azért is, mert Északkelet-Magyarország tájait, köztük a Bodrogköz arculatának változásait, és azoknak az egymást váltó generációk életével, tevékenységével való kapcsolatát elsősorban az ő kutatásaiból, tudományos eredményeiből ismerhettem meg. Témánk vonatkozásában: Frisnyák Sándor és - az ugyancsak a Frisnyák-féle nyíregyházi történeti földrajzi iskolához tartozó - Boros László vizsgálatai tárták fel teljességükben azt a történelmi tájat, amelyik a bodrogközi ember ökológiai és ökonómiai tevékenységének keretét adta. Az ő munkásságukban bontakozott ki rendszerelvűen az antropogén tájátalakítás sokirányú következménye is. A Frisnyák professzor által mind a történeti táj egészére, mind egyes településekre megszerkesztett területhasznosítási formák révén, ma már nem lehet általánosságban a Bodrogköz vízrendezés előtti állapotairól beszélni, azokból a folyószabályozás és a lecsapolás előtti időszakból is egy tagolt táj ismerhető meg. Vizsgálatai azonban nem érnek véget a történeti táj változásának, a tájátalakítás folyamatának rekonstrukciójánál, hanem - mivel jól ismeri a társadalom és a kultúra históriáját is - a tevékenységi formák térigényére és típusaira is magyarázattal szolgál. Amire nem, ahhoz is sok kapaszkodót ad, amelyekből akár a társadalom, akár a kultúra kutatója bátran elindulhat. Nem tagadhatom, hogy mind néprajzi látásmódomra, mind témaválasztásaimra nagy hatást gyakorolt az elmúlt két évtizedben Frisnyák Sándor, ezért is hálásan köszönöm a disszertációmmal kapcsolatos fáradozását, megtisztelő figyelmét. Munkám folytatásához is igénylem majd tanácsait, észrevételeit. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy másik opponensem, Szilágyi Miklós annak a történeti néprajznak kiemelkedő művelője, aminek módszerét magam is követni igyekszem, továbbá azért is, mert részese az eljárásnak Bodó