Viga Gyula: Miscellanea museologica II. (Officina Musei 17. Miskolc, 2008)

ELEGYES NÉPRAJZI ELŐADÁSOK ÉS ÍRÁSOK

nincs adatunk. Azt is nehéz lenne ma már rekonstruálni, hogy a - Mezőkövesden sem jellemző - tárgy elnevezésére valóban ismerték-e a jankó, fajankó kifejezést, vagy az alkalmanként emberfejet formázó vonószék elnevezéséből került át eszközünkre. Az 1930-as, 1940-es években még Miskolcon is dolgoztak bérfürészelést vállaló szegény emberek ilyen fűrésszel. Hasonló emlékei vannak Járási Lőrincnek, a bükki és zempléni erdők jeles kutatójának Sátoraljaújhelyből is az 1940-es évekből. Újhelybe főleg a kovácsvágási fuvarosok szállították a tűzifát. Volt, hogy a fűrészes emberek várták az ismerős fuvarost, vele mentek - favágó bakjaikkal - a vásárlóhoz, hogy felfűrészeljék a tűzrevaló rönköket.

1

" A Tisza mentén a legdélebbi adattal Bálint Sándor szolgál, aki nemcsak felvette szótárába eszközünket jankófürész néven, de sematikus rajzát is közölte annak: „Kecskebakra szerelt szerkezettel ellátott fürész, amellyel egy ember könnyen fűrészelhet."

13 Rajza alapján úgy tűnik, hogy az általa leírt fűrészbak hordozható, az alul látható vékony lánc az állvány lábainak szétcsúszását hivatott meggátolni (3. kép). Érdemes ugyanakkor megjegyezni, hogy azok a favágók, akik a szegedi Köpködőn kínálták a munkaerejüket, jancsi-bak nevű, hordozható fűrészelőállványokat is használtak, aminek nem volt a fűrész rögzítésére alkalmas rámája. Fontos azonban megemlíteni azt is, hogy a szegedi superek, hajóépítők nem alkalmazták a jankófűrészt}

4 A fentiek azt látszanak igazolni, hogy a favágóállvány használatának két lehetséges funkciója - az egyéni munkát segítő, a rámás fürész egyik oldalának felfüggesztésére szolgáló keret, ill. az eszköz összezárásával elérhető mobilitás nem feltétlenül járt együtt. Vagyis nem kizárt, hogy a Dankó Imre által bemutatott típus valóban - esetleg Debrecen környékén - egyesítette a két funkciót. Bár az is lehetséges, hogy a szerkezet térben és időben hosszabb utat - vagy több utat - is bejárt a Dankó által rögzített állapotáig. Bizonyára bővül még majd az eszközünk használatára vonatkozó adatok sora a későbbiekben is, ám ha az eddigiekhez hozzáteszem, hogy nem tudnak a használatáról a Dunántúl tájain és városaiban, sem a szlovákiai magyarság körében, akkor néhány - a témát véglegesen le nem záró - megállapítást tehetünk. Az egyik az, hogy bár nem zárható ki Dankó Imre feltevése tárgyunk „debreceni" Járási Lőrinc erdömérnök szíves szóbeli közlését ezúton köszönöm meg. 13 BÁLINT Sándor 1957. I. 650. 14 Juhász Antal szíves közlése. Vö. még: JUHÁSZ Antal 1962. 117-146.