Viga Gyula: Miscellanea museologica II. (Officina Musei 17. Miskolc, 2008)
ELEGYES NÉPRAJZI ELŐADÁSOK ÉS ÍRÁSOK
A jankófűrész, a fajankó és a kétkezi munka hasonló segítői S ajátos szerszámra hívta fel a figyelmet 2002-ben Dankó Imre a debreceni favágók, az alföldi város polgárságát ellátó „szolgáltatók" tevékenységéről, és azok jellegzetes eszközéről, a debreceni favágó székről írott közleményében. 1 Az általa bemutatott szerszám (1. kép) két okból is továbbgondolásra sarkall: részben a szóban forgó eszköz elterjedése kapcsán (L), részben pedig a tárgy más tájakon felbukkanó elnevezéséhez (Jankó, Jancsi) kapcsolódó néprajzi és népnyelvi problematika okán (II.). Mivel ezek a kérdések mind a tárgytörténet, mind a népművészet peremterületeihez kapcsolódnak, úgy vélem, e kis közlemény nem áll messze a jelen kötettel köszöntött Schwalm Edit érdeklődésétől, kutató habitusától. I. Dankó Imre megállapításaihoz új információt elsősorban eszközünk elterjedése, ismertsége kérdésében tudok hozzátenni. A Déri Múzeum Néprajzi Gyűjteményének archív fotói között Magyari Márta talált rá az itt bemutatott felvételre (2. kép). A gyűjteményi egység mintegy 50 felvételt tartalmaz, amiket a leltárkönyv szerint dr. Ecsedi István és Kozmán Leo készített különféle prospektusok, újságok és folyóiratok számára. A képen a Dankó Imre által „debreceninek" nevezett fűrészbakot munka közben láthatjuk: valamilyen intézmény vagy lakás udvarán három favágó fűrészeli rajtuk a fahasábokat." A kitűnő szerző azon vélekedését, hogy a hordozható fűrészbak debreceni jellegzetességnek tekinthető - ő Debrecenen kívül még Hajdúböszörményben és Hajdúszoboszlón találkozott annak használatával -, az elterjedés lényegesen szélesebb körét igazoló adatok alapján el kell vetnünk. Magam szülővárosomból, Mátészalkáról őrzöm - az 1960-as évekből - gyerekkori emlékét. Alkalmi munkákból élő szegény emberek vállán láttam az összecsukható keretet, s különösen élénken emlékszem arra, hogy az egyiken fél oldalán bordázott, sötét színű kékítős üvegben volt felakasztva a fűrész megkenéséhez használt olaj vagy petróleum. (A kékítőt gyerekkoromban még használták optikai fehérítőként a nagymosáskor.) Szatmár megyei elterjedését erősíti Fazekas Loránd is: „A keretes fűrészbak általánosan elterjedt volt a szatmári tájakon. Szatmáron voltak, akik foglalkozásként űzték a favágást. Szerszámuk épp az ilyen fürészbak volt, melylyel reggelente a Németi részen levő emberpiacra álltak ki, s akinek szüksége volt, ott megfogadhatta őket. A szüleim is ilyen favágókkal dolgoztattak. Emlékszem, többnyire napokig fűrészelt a fakamrában, közben ebédszünetet tartott, kireszelte a fűrészt, pipázott - legalábbis akivel mi dolgoztattunk. A bak oldalára fel volt kötve egy kis üvegecske (talán sósborszeszes) petróleummal, melyben 1 DANKÓ Imre 2002. 176-178. 2 Ezúton köszönöm meg Magyari Márta fáradozását, valamint V. Szathmári Ibolyának, hogy a felvételek közléséhez hozzájárult.
