Viga Gyula: Miscellanea museologica II. (Officina Musei 17. Miskolc, 2008)

ELEGYES NÉPRAJZI ELŐADÁSOK ÉS ÍRÁSOK

A paraszti igaerő és munkakultúra néhány összefüggése a Bodrogközben A

nagy testű haszonállatok tartása vagy azok hiánya, haszonvételük módja, munkaerejük különféle formában történő alkalmazása a hagyományos társadalmak fejlődésének, munkakultúrájuk históriájának eltérő formáit körvonalazza. Az európai parasztok mezőgazdasági termelésének története különösen árnyaltan összetett ebben a vonatkozásban: a munkaállatok, befogásuk eszközkészlete együtt fejlődött a kerekes járművek valamint az eke és a szántás történetével, s kontinentális méretekben kimutatható azok - ill. egyes részleteik - elterjedése, innovációjuk hatása a parasztok termelőtevékenységére. A munkaállatok tartásmódja évszázadokon át sajátos összhangot teremtett a parasztüzemek szervezetében és tevékenységében, arányaik megbomlása a feudális mezőgazdasági termelési mód, az agrotechnika ipari forradalom utáni strukturális átalakulásának nyomjelzője.

1 A 19-20. századi magyar mezőgazdaság történetében is több vonatkozásban megkülönböztetett figyelmet érdemel a paraszti igaerő kérdése, ezek közül itt kettőt emelek ki. Az egyik az, hogy a mezőgazdálkodás - a táj átalakításával is összekapcsolódó - szerkezeti átalakulása különféle üzemszervezeti formákat hozott létre, s árnyalt viszonyrendszert alakít ki a földművelés és az állattartás között. Vagyis felvetődik az a kérdés, hogy megmaradnak-e a korábbi gazdasági irányultságok, törekvések, vagy - esetleg azok mellett - újfajta gazdasági stratégiákra nyílik lehetőség. A másik problémakör részben ez utóbbi vonzata: akár a hagyományos termelési módszerekkel, akár az újfajta szakosodáshoz formálódó munkakultúrával, több és nagyobb távolságú mozgást igényel-e a szállítás elsősorban természetesen az értékesítés, a piacok felkeresése érdekében." Mindkét kérdéskör szorosan összefügg a paraszti polgárosodás, a modernizáció folyamatával, a termelés és műveltség táji tömbjeinek formálódásával is.

3 Ez is komplex probléma-nyaláb, amiből itt csupán két elemet emelek ki. Egyrészt, hogy a mezőgazdasági termelés növelése a 19. század derekától egyre inkább csak annak hatékonyságával, nem utolsósorban új fajták rendszerbe állításával valósítható meg, ennek feltétele azonban a különböző tájakon és az eltérő társadalmi rétegeknél más és más. Másrészt, a földrajzi hely és helyzet - a közlekedési struktúra átalakulásával együtt - eltérő esélyt teremt a különböző tájak népe számára, még akkor is, ha az elzártság nem olyan erős, mint a tájátalakítás (víz1 BRAUDEL, Fernand 1985. 343-353. , HOFFMANN Tamás 1998. 102-106. Az igázás magyarországi történetéről összegzőén: BODÓ Sándor 1990. 2 OROSZ István 1979. 1039-1117., OROSZ István 1994. 167-177., Az ipari forradalom utáni Európa gazdasági változásairól összegzőén: POUNDS, Norman J. G. 2003. 417-434. 3 KÓSA László 1990. 65-78.