Goda Gertrud: Varga Miklós szobrászművész (Officina Musei 15. Miskolc, 2007)

Miklós, mint nagypapa egy „didaktikus játszóparkot". Az eredeti elképzelés szerint tíz kölyökállatot mintázott volna meg játékosan, közöttük őshonos magyar fajtákat, mint a Puli vagy a Racka (Kos) úgy, hogy azokat a gyermekek akár mászókának is használhatták. A sorozatból sikerült a Medvebocsoknak, a Vaddisznónak, a Pingvineknek és végül a Kakasnak, megszületnie. Ez utóbbi már Budapest Mádi u.-i óvodájába került (X. kerület), s a Madár nevet kapta (1983). És ez a Madár már átvezet a szobrász egy új, markáns művészi etapjába. „A kertészeti Vállalattal kötöttünk egy megállapodást, ami a Népkertbe szólt, s tíz mészkőből kifaragott állatot kértek tőlem. El is jutottam ötig, és azt mondta a Lektorátus még egyet megengednek, de többet nemi És nem engedték! - azután nem is lehetett így együtt kihelyezni őket szétszórták óvodákba, meg ideoda. Azt mondtak: Csak nem képzeli Varga Miklós, a város, hogy minden szobrot őfog csinálni Miskolcon ! - Pedig azok csak egy kis játszóteret alkottak volna. Azután jöttek hozzánk a keramikusok raktáron maradt utcai kerámiái, mint térplasztikák, mert ott voltak a raktáron és el kellett valahova passzolni. - Ma is megvan ugyan ez, most is kihelyezésre került nemrég egy ilyen elfekvő darab! - de ez mutatja a város mai művészeti tanácsadóinak ízlését is. A köztér valójában mindig erről szól."- állapította meg a Herman Ottó Múzeum Adattárának tett nyilatkozatában a művész, s lassan nem is csoda, hogy visszavonult, vagy ahogyan egy méltatója fogalmazott vele kapcsolatban: „szobrászata lassan elenyészett". Az állatszobrai körüli hezitálást az is jól mutatja, bár a Népkertben lett volna a helyük, a fölállításukra az akkor rendezésre került, ma Dísz térnek (Szent István tér) nevezett parkban került sor. Hogy mi állítható ki, s abban milyen gondolat jut kifejezésre sokaknak van beleszólásuk. A köz, a közösség előbb vagy utóbb érvényre juttatja akaratát. Gondoljunk csak a rendszerváltások szobordöntögetéseire. A közadakozásból állított müvek évtizedekig készülnek, s a hosszas huzavona eredménye: a feltételek megváltoznak, s a mű a számtalan alakítás nyomán jellegtelenné silányul. Varga Miklós e két „direkt" szobra (Jubileumi emlékmű, Emberpár) nem volt kitéve ennek a huzavonának, s a harmadik, a Mártír emlékmű is meg tudta őrizni azt a plasztikai leleményt amit a terv mutat.