Goda Gertrud: Varga Miklós szobrászművész (Officina Musei 15. Miskolc, 2007)

művész hívta fel arra a figyelmét, s sok minden más mellett ezért is hálával emlékezik az idősb kollegára. Azután maga az életmű a bizonyíték arra, hogy a középkori francia építészet és szobrászat katartikus élménye felszabadította sok kételyétől. Karcsúra mintázott leánykái már bátran nyújtózkodnak, s megengedi magának azt, hogy amit tanulságul leszűrt utazása során, munkájában is merje kamatoztatni. (Nyújtózkodó nő, 1965; Lehajtott fejű nő, 1968; Emberpár; Kertészlány.) Az első út talán legnagyobb hozadéka az, hogy a kiállítások láttán átértékelte Giacometti művészetét, úgy ahogyan Bokros Birmann Dezső, Vilt Tibor, vagy Andrássy Kurta János is már korábban megtette a magyar művészetben. Rácsodálkozhatott Bráncusi egész műtermére, s már nem egy-két kiragadott reprodukció alapján kellett véleményt formálnia Arp organikus absztrakciójáról sem. Magas művészi ízlésről és tudatosságról vall az, hogy a saját világába a látottakból Varga Miklós csak annyit épített be, amivel azonosulni tudott. így nem lett epigonná, sőt arra ébredt rá, hogy bátrabban és jobban előtérbe kell helyeznie saját egyéniségét. Az 1966-ban született műveiben - Sebesült ló, Lovas, Feszültség (Vágyódás), a Haját tekerő lány, a Sirató, Mosakodó nő-már nem küzd az előadás mikéntjével, hanem minden erejével a mondandóra koncentrál. A test formája nagyon leegyszerűsödik, de a kompozíció - talán épp ennek köszönhetően - zártabbá, letisztultabbá válik. (Feszültség,). Kitűnő szobrászi leleményre vall, ahogyan a figurát a gondolat, az érzelem közvetítésére „használja". A Sirató nő tehetetlen, magába forduló alakja úgy idéz klasszikusokat, hogy egyúttal „vargamiklósi" és modern. Erre a művészi korszakára igen jellemző; hogy lehatárol negatív téri formákat, miközben mértani egységgé zárja össze az összetartozó részeket. Egyrészt ez adja a ciklus plasztikai izgalmát, másrészt az a szenvedély, ami már expresszivitásnak nevezhető és legszebben a Sebesült ló vergődéséből kiált felénk. Kissé bizarrnak tűnik ide sorolni az 1976-ban készített Agresszió vagy Fasizmus címen is ismeretes munkáját, de mégiscsak ezt a belülről felszakadó őszinteséget e művében élteti igazán tovább. Vala-