Goda Gertrud: Varga Miklós szobrászművész (Officina Musei 15. Miskolc, 2007)

kiöntésre, hanem szemben az emlékmüvekkel, az olcsóbb alumíniumból. A természet no meg a társadalom(l) viszontagságának talán ezért állnak ellent közel fél évszázada. Az első az úgynevezett Kútfigura vagy Kútterv (1958) volt. A Kecskeméti Művésztelepet bemutató tárlaton többek között ezzel szerepelt. 1958. november 30-án a Katona József Múzeumban Kecskeméten volt látható, majd 1959. január 30-tól az Emst Múzeumban Budapesten. A kecskeméti művésztelep tárlata jelentős kiállításnak számított, amivel sokat foglalkozott a sajtó. A fiatalok munkáit értékelte és bírálta valamennyi vezető lap. A Magyar Nemzetben Olmacher Anna elemezte több hasábon keresztül a munkákat. Varga Miklósról ezt írta: „... kisplasztikái a legszebbek. Különösen finom egy Kislány-akt és egy Kisfiú fej, melyekben már saját formanyelvére talált." (1958. dec. 10.) A fővárosi megnyitó napján hosszas értékelés jelent meg az Elet és Irodalomban Fenyves György tollából, másnap a Magyar Nemzetben, majd még kétszer a Népszabadság is foglalkozott azzal. A megyei lap, a Petőfi Népe így ismertette: „Kár, hogy a szobrászatnak egy képviselője mutatja csak be művészetét és így az új szobrásztehetségek nagy versenyében nincs mód és alkalom az összehasonlításra, bár Varga Miklós terrakotta és gipsz szobrai új kifejezéseket keresnek a nem mindig új témák változatában. Legsikeresebb a Kútterv című alkotása." Illusztrációként ezt a törülközőjét maga mögött lendítő kislányszobrot közölték (Petőfi Népe 1959. január 30. 4. p.). De a kor szakmai folyóirata, a Szocialista Művészetért (Farkas Aladár, a képzőművészek szakszervezetének elnöke megfogalmazása az 1958. decemberi számban) is taglalta a Pogány Ö. Gábor által megnyitott kiállítást, ami tulajdonképpen több mint húsz művész kétéves ösztöndíja alatt készült legjobb művei közül válogatott. „ Védett" művészek szép eredményei zengzetes címet viseli az egyik kritika, ami önmagában is sugallja a korszaknak a művészethez való kissé patetikus viszonyát. Fontos kiemelni; Varga Miklós ekkor még igencsak a pálya elején van, de már érződik valami abból az egyéni hangból, ami végig fogja kísérni művészetét. Szerencséjére idejében sikerül levetkőznie az Árgyélus királyfi-féle klasszicizmust, miközben egy lendülettel teli szobrászat felé tesz határozott lépéseket. Persze ebben annak is szerepe van, e kútfigurákat nem kőből faragta,