Goda Gertrud: Varga Miklós szobrászművész (Officina Musei 15. Miskolc, 2007)

ának. Rá is csodálkoztak a merev gipszmintákra, s rosszallva vették tudomásul, hogy kezdetekben azt kellett másolniuk, holott ők már javában élő modell után dolgoztak. Úgy érezték: visszalépéstjelent számukra ez az oktatási metódus, és egyáltalán az a kultúrpolitika, amit a szovjet kiállítások sorozata jelentett a Műcsarnokban. Hangot is adtak nemtetszésüknek. Egy alkalommal a diákság fogadta a szovjet kiállítást kísérő művészeket. A szabad megnyilatkozáshoz szokott főiskolások szószólójaként Patay László a következő kérdést tette fel egy konkrét műre utalva: „ Szerintük mi a giccs, ha ez nem az?" Az emlékezők szerint botrányba fulladt a rendezvény! De ez a diákos megnyilatkozás a csupa optimizmust erőltető szocialista realizmus terjesztésének nem állta útját. Az ideológiai nyomás olyannyira nagy volt, hogy a könyvek könyvtári használatára is kiterjedt. Ilyen helyzetben legbölcsebb dolog volt a szakmai tevékenységet előtérbe helyezni, amit azután a második esztendőtől az egykor volt rektor, Pátzay Pál irányításával folytatott. Árgyélus királyfi, 1955 Miskolc, MAVóvoda